Tényleg lehet ilyen ember önbizalomhiányos?

"Meghazudtolva lejárat, leszól mindenkit."

Igen, van ilyen ember a környezetemben.

Túlkompenzálja az önbizalomhiányát, valamint így éri el, hogy ne ezzel foglalkozzanak, hanem inkább mások piszkálásában éli ki magát.

Ki kell állni magunkért, méghozzá határozottan. Szembesíteni kell őt azzal, hogy hazudik, amit be is tudsz/tudtok bizonyítani. Nem szabad hagyni, mert onnantól már új lendületre kap, és egyre bátrabb lesz, egyre több dolgot enged meg magának.

Volt ilyen munkatársam. A stílusa, viselkedése, "kifejezésmódja" miatt nem nagyon mertek kiállni vele szemben. Egy ponton túl már nem is. Senki nem szólt rá, pedig a főnökségnek is hamar jelezték a gondot, ők sem csináltak semmit.

Engem sokáig békén hagyott, mert nem közvetlenül egymás mellett dolgoztunk, míg egy nap mégis megrágalmazott. Egy rakat ember előtt kezdett velem kiabálni, gyanúsítgatott alaptalanul, ami bántotta az igazságérzetem, így (magamhoz képest) keményen és határozottan megmondtam neki, hogy "velem te így nem fogsz beszélni, nem hagyom, hogy a többiekkel, vagy velem innentől fogva így merj viselkedni".

Életemben először akkor emeltem fel a hangom, de megérte: utána visszább vett az arcából. Voltak még h*lyeségei, de az állandó kiabálásról, meghazudtolásról, lejáratósdiról leszokott majdnem teljesen.

Az ilyen emberek szeretik, ha náluk van az utolsó szó, amikor a másik fél csak tűri az egészet. Amint ezt elveszik tőlük, már máshogy állnak mindenhez.