Szerintetek is csak kényszerből beszél már velem?

Egyik barátom mióta összeköltözött a barátnőjével szinte látni srm akar. Eleinte mondta hogy nem tudja megoldani olyan rendszerességgel, ahogyan tavaly volt (amíg nem lakott együtt a barátnőjével), sőt olyat is mondott hogy nem leszervezhető. Én hülye a szülinapján mégis elinvitáltam egy találkozóra, de ott is írt a barátnője egy üzenetet, és fél órán belül felállt a srác és otthagyott. Nagyon függésben van a lánytól, elképzelhető, hogy köze van hozzá hogy amíg nem laktak együtt csalta is (dicsekedett vele haveri körben). A lényeg hogy egy városban vagyunk és olyan évi egyszer találkozunk, pedig pont híreskedett vele, hogy milyen kötetlen lett a munkaideje most ebben a félévben. Mi értelme egy olyan kapcsolatnak ahol chatelünk, de soha nem találkozunk, pesig 2 utcával odébb laknak?

Amikor szóvá tettem akkor azt mondta hogy ne várjam el hogy ő terjessze be a talit, hanem jelezzem hogy én szeretnék és akkor neki is eszébe jut hogy lehetne. Ez szerintem elég önzőség, mert ami volt tali annak is a többsége az en kezdeményezésemre történt