Miért utálhatom az embereket ennyire?

Jézusom! Én is utálom az embereket, családom, rokonakim, legalábbis olyanok, akikkel tarom is a kapcsolatot, nincsenek. Saját családom így 40-hez közel valószínű nem is lesz. De soha nem vágytam arra, hogy megöljem magam.

Hogy te miért utálod az embereket, azt nem tudom. Én azért, mert nagyon sokakban hatalmasat csalódtam. És hogy ezt elkerüljem, inkább nem is akarok közel kerülni senkihez. Eddig mindig csak kihasználtak, érdekből próbáltak barátkozni, mást gondoltak szemtől szembe, mint a hátam mögött. Nekem erre nincs szükségem. Tök jól elvagyok egyedül is. Így sem üres az életem. Vannak állataim, vannak hobbijaim. Egy csomó minden örömet szerez, nem szükségesek ehhez számomra mások.

Több, mint valószínű, hogy a sok csalódás váltotta ki ezt nálad.

Mindenféle okoskodás nélkül mondom, hogy hosszútávon neked sem fog jót tenni, ha/ hogy utálattal fordulsz mások felé. Tény, hogy vannak, akik valóban nem tartoznak a legszerethetőbb egyének közé, finoman szólva, de a gyűlölködés sosem vezet jóra.