Szerintetek mindenki megtalálja a megfelelő embereket maga mellé?

Már teljesen más barátaim vannak gimnázium 3. osztályban, mint elsőben. Biztos hogy meg fogod találni a rendes embereket, a legjobb barátnőm a jelenlegi osztálytársam, és nem gondoltam volna hogy mi valaha az ismeretleneknél többek leszünk.

Ha nem az a barátkozós típus vagy, akkor még abban bízhatsz, hogy egy extrovertált emberke örökbefogad téged(én így tettem a barátaimmal). 17/L

Én zárkózott, félénk, visszahúzódó típus voltam középiskolaban, de még így is lett 4 olyan barátom, akikkel mind a mai napig, 15 évvel suli után is néha összefutunk, mert jóban maradtunk.

+ Még a szerelem is megtalált már szeptemberben, aztán keresnem sem kellett.

Lesznek nehéz pillanatok, kiközösítések, traumák, de próbáld mindig a szépet látni és maradj együtt azokkal a diákokkal, akikkel megbíztok egymásban, így túl lehet élni :)

Mikor új suliba indultam én is így éreztem mint te. Eldöntöttem, hogy mindenkivel próbálok beszélni és nyitott leszek, de hiába, az akkori 4 "barátjelöltemből" egy sem lett igazi barát.

Aztán volt egy iskolai verseny, amiben csoportokban kellett dolgozni és nekem egy passzív csoport jutott csak, én viszont kissé maximalista vagyok. Volt egy lány, aki karanténban volt ezalatt és aki amúgy nem volt szimpatikus, de szintén maximalista volt és az osztályfőnököm ajánlotta, hogy vele is lehet dolgozni, ha akar valaki (Mivel karanténban volt nem volt kötelező beszállnia, mégis megtetszett neki az ötletem és segített).

Végül különdíjjasok lettünk és a verseny után megkértem, hogy menjünk haza együtt, mivel anyám nem szívleli, ha egyedül sétálok haza azon az amúgy kihalt terepen. Sokat beszélgettünk és a 20 perces séta végére azt mondta, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen vicces vagyok. Ez novemberben történt. Akkor elkezdtünk minden nap együtt hazajárni és egyre közelebb kerültünk. Karácsonyra vettem neki valamit, amit véletlen elcsíptem, hogy tetszik neki.

Együtt, jöttünk, mentünk a suliba, hülyére röhögtük magunkat útközben, de még órán is megszóltak, hogy min tudunk annyit nevetni. Sajna 2 év után másik iskolába ment, de még mindig találkozunk és írunk egymásnak. Ő volt az egyetlen és a legjobb barátom, akivel egy suliba jártunk valaha.

Ne add fel, keresd az olyan embereket, akik hasonlítanak rád, sok ember él a földön és hosszú is az élet, akkor jön valaki az életedbe, amikor nem is gondolnád.

Szerintem idővel meg tudjuk találni a számunkra megfelelő embereket, de arra is nagy esély van, hogy nem az iskola falain belül történik ez meg. De akkor sem kell elkeseredni. Tudom, könnyű mondani.

Nálunk is az volt gimiben, hogy az első évhez képest az osztály nagyjának már más barátai voltak, mire a ballagásra került sor.

Klisé, de sose add fel és járj nyitott szemmel. Olyan helyeken botolhatsz barátokba, ahol nem is gondolnád. Amiatt pedig ne érezd magad rosszul, hogy első év végére nem találtad meg a legjobb barátod, vagy kedvesebb barátot. Többen voltunk, vagyunk így, mint gondolnád. Nekem is nagyon rendes barátokat sikerült gimiben szereznem, de egyikükkel sem igazán beszélgettünk még első évben, hanem utána alakult ki.

Addig is kitartást. Esetleg érdemes lenne szakkörökbe csatlakozni, sulis programokra járni, hátha ott megismersz valakit, hasonló érdeklődési körrel.

Van olyan, aki lassan barátkozó típus, és mire igazán elkezdené élvezni a középiskolai éveket, el is ballagnak. :)

Lesz ez jobb is, ne add fel!

"gondoltam arra hogy ezt a tanévet mar elengedem nem foglalkozom vele aztán jövőre ujult erővel megpróbálom"

Lehet, hogy pont ez az elengedés hiányzik. Ha lazábban vennéd az egész barákozás kérdést, könnyebben összejöhetne, mert ha lazábbnak látnak, mások is könnyebben közelítenek hozzád.

"emélem érthetően fogalmaztam,es nem hagytam benne annyi helyesírási hibát"

Ebben a mondatban nagyon érzem a görcsösséget, feszességet, ami mások dolgát is megnehezíti - amellett, hogy a sajátodat is.

Lazulj el! Merj hibázni! Mindenben. Nézz körül, lásd meg, hogy akik sokkal lazábbak, mint te, egy csomószor hibáznak, mennyivel vidámabbak, a hibák ellenére! Úgy is lehet élni. Próbáld ki! Nem kell egyből nagyon lazának lenni, csak egy-egy pici lépést tegyél minden nap a lazaság felé. Pl. kezdetnek soha többé ne írd oda az irományaid végére, hogy reméled, hogy nem maradt benne helyesírási hiba. Mert mi van, ha maradt? Semmi! :D