Asperger szindrómások, ti mennyire mondjátok el a barátaitoknak/családotoknak, hogy aspergeresek vagytok?

El ne mond !

A leginkább azért ne, mert az Asperger szindróma egy marhaság.

Bárkire rá lehet fogni, aki rossz paszban van.

Sok a gondja.

De azt csinálsz amit akarsz.

Aki normális, nyitott és értelmes, nameg toleráns, annak idővel felfedem, ha olyan a helyzet. De inkább csak célozgatni szoktam a körülményekre, körülírva, nem mondom ki így direktbe hogy asperger szindróma. Ja és ha a másikban is érzek hasonló tendenciát, akkor még a szokásosnál is nyíltabb vagyok ezzel az egésszel.

Az átlag magyar többség meg jobb ha nem tud róla. Sok szűklátókörű, buta és rosszindulatú, előítéletes ember egyből elkönyvelne valami elmebetegnek vagy közveszélyes figurának, és tehetnél bármit, abból a kategóriából már nem tudnál kitörni. Aztán megindulnának a jóindulatú pletykák is...

Nekem más mentális problémám van. De a szüleim tudják (mivel ők fizetik a pszichiátert)+közeli fiatalabb rokonság. Nagymamám nem tudja, nem azért mert elítélné hanem azért, mert összetörné a szívét, hogy komoly mentális betegségem van.

Sok barátom nincs, viszont akik vannak azok tudják és elfogadják.

A szimpla ismerősök nem tudják.

Viszont az asperger az kissé nehezebben “titkolható”. Szóval, ha nem mondasz róla senkinek semmit valószínű akkor is sejtik, hogy valamiben különbözöl, viszont nem feltétlenül tudják megmondani a pontos diagnózisod.

Ha a szüleid nem tudnak erről a diagnózisodról, akkor valószínű, hogy tagadják/nem bírják elfogadni, hogy te más vagy.

A barátaidnak is 1000%, hogy feltűnt viszont így is elfogadnak és szeretnek, szóval nem látom akadályát, hogy tudjanak róla.