Amikor munkahelyed modern, minden jóval felszerelt, netalán luxus kivitelezésű, otthonod pedig egyszerű, talán szegényes, akkor lelkileg mindezt, miként éled meg, szeretsz hazamenni így is?

Nekem volt egy időszak, hogy szó szerint csak fürdeni és aludni jártam jaza. Szörnyű volt.

Én szeretek otthon is lenni. Annyi dolgom lenne még otthon, de majd elkészül minden egyszer. Ilyen ez.

Engem sosem zavart, ha a munkahely “jobban néz ki” vagy konfortosabb (ami mondjuk lehetetlen, otthon vagyok legkényelmesebben).

Szóval én semlegesnek élem meg. Ráadásul az otthoni körül ényeken bármikor lehet javítani. Igény és energia kérdése.

Nem vagyok olyan felszínes, hogy ebben bármi problémát lássak. Nyilván az otthon másról is szól, nem csak a berendezésekről.

Jó lenne, ha megtanulnál normálisan kiírni egy kérdést.

Igaza van a 4esnek. Én imádok felújítani. Vettem pl. egy könyvespolcot, újonnan drága, használtan licitáltam rá, így fele pénzért megkaptam. Szépen lecsiszoltam, lefestettem, senki meg nem mondaná, hogy az használt. Sokaktól megkaptam, hogy milyen jól illik a nappaliba.

Amúgy én szeretek szép, modern környezetben lenni munakhelyen, de az otthon az legyen meleg és kellemes. A nagyon modern berendezés lakásban nekem olyan rideg és katalógus szerű.

Jó kérdés! Magam is sokszor töltök több időt a munkahelyen, mint otthon. Ezért számomra fontos, hogy álláskeresés estén ne csupán a fizetés, a munka, de a körülmények is megfelelők legyenek. Ha tehetem, nem vállalnék melót rossz viszonyok között. (sajnos, volt, hogy bármit elvállaltam, de amint jött jobb lehetőség léptem is) De ugyanennyire fontos, szeressem, amit csinálok!

Amennyiben a munkahely színvonalas, a munkát kedvelem, netalán szeretem, a fizetés és a társaság is jó, úgy volt időszak, amikor fiatalon jobban éreztem magam munkában, mint otthon. Főként szingliként, amikor még nem volt kihez hazajönni, a lakásom sem volt túlságosan nívós. Fiatal házason egy kis ékszerdoboz minőségű garzont béreltünk. Akkor alig vártam hazaérjek páromhoz! Minden együtt töltött perc számított! Gyarapodott a család, gyarapodott a vagyon, persze ekkor is éjjel-nappal dolgoztunk, tanultunk. Magasabb egzisztencia, minőségi munkahely, kiváló kollégák, több remek főnök, álommunka. Középkoromban élveztem az életet, azt hittem onnan megyek majd nyugdíjba. De állami intézmény lévén, leépített a fidesz, engem, majd nejemet is (más területről). Majd mire beindult egyéni vállalkozói életünk, jött a covid. Magam azóta is itthon dolgozom. Nincs munkahelyünk, ahová bejárunk, nincs főnökünk, aki megmondja, mit, mikor miként. Magunk osszuk be munka- és pihenőidőnket. Ami a leglényegesebb, nincs munkahelyi stressz! A munkakörülményeket magunk teremtjük meg, alakítjuk kedvünk és lehetőségeink szerint. Tehát, van, amikor nem akarok hazamenni munkából, vagy nem akarok munkába menni, itthonról. ;) Most is a GYIK-et böngészem munka helyett. :D