Ma gyereknap van. Elgondolkodtok ilyenkor, hogy milyen hamar felnőttetek, esetleg hiányzik a gyerekkor?

Nekem sok szempontból nem volt jó gyerekkorom, magas intelligenciám miatt kívülálló voltam, senkit nem szerettem, sokkal komolyabb voltam, bántottak is... De tiniként fordult a kocka, majd felnőttként csempésztem vissza a gyermeki vidámságot, és bőven találok magamnak jó elfoglaltságokat. ^.^ Fiatalabbnak is tűnök kívül-belül, de ezt én pozitívnak könyvelem el.

35/F

#11 Ezt jó volt olvasni! Örülök, hogy boldog vagy!

Most már nekem is jó napom lesz! Kösz az energiát!

Gyerekként se értettem mi az. Felnőtten sem.

Mamátol kaptam vmi ajándékot gyereknapra, anélkül is eltelt volna a napom. Ugy éreztem vmi random ajándék csak a légből a semmire csak mert mamának jólesik adni.

Programok meg ilyesmi nyaralás család vagy bàrmi, az meg gyereknapfüggetlen volt mindig is. Idő(pl szabin vannak e a szülők vagy hétvége van e), vagy pénz függvénye volt csak egy egy program vagy játszotèr vagy akármi. Nem az, hogy egy évben 1 ünnepnap. És akkor végre játszhatok vmit.

Én nemrég szembesültem azzal, hogy 34 évesen már túl vagyok a huszas éveimen, a gyerekkoromon meg pláne. Nem azt akarom mondani, hogy egy 34 éves öregasszony vagyok, csak pont egy rendezvényen voltam, ahol a banda 75%-a a huszas éveinek az elején járó lány volt és én nem tudtam velük beszélgetni. Egyszerűen érződött, hogy nem ugyanaz az évjárat vagyunk. Nehéz volt beszélgetni velük a dolgaikól, mert őket az érdekelte éppen ami engem kb 10-14 évvel ezelőtt foglalkoztatott. Az én dolgaimról meg nem tudtam beszélni velük, mert egyrészt látszott, hogy más téma nem érdekli őket csak a sajátjuk, másrészt meg nem voltak benne abban az életben, amiben én már benne vagyok egy jó ideje, vagyis nincs tapasztalatuk még.

Akkor kellett szembesülnöm, hogy már nem vagyo huszonéves és ha visszagondolok, a gyerekkorom pedig már teljesen elhalványul, csomó dolgot felejtettem...