Miért kötelező nevetni valakinek előadott viccén, más viccén meg nem?

Van három ismerősöm, akik szörnyen eröltetett vicceket adnak elő, ráadásul ugyanazokat ismétlődően, valahány találkozáskor újra és újra. Van egy másik srác, aki néha mond egy-egy viccet, de azok nem ismétlődnek, és nem erőltetettek, inkább spontán viccek. Egy társaságba járunk, és valahogy megfigyeltem, hogy a társaság a sokadszor hallott eröltetett poénokon rendszeresen fennhangon, jóízűen nevet, azonban a nem annyira eröltetett néha előjövő vicceken csak egy kis halk kacajt ejt meg. Mi lehet ennek az oka? Olyan, mintha megbeszélnék, hogy bizonyos emberek viccein nevetni kell, más emberek viccén meg nem. Gondolom nem beszélnek meg ilyeneket, azonban mégis úgy tűnik.