Ezt ki,hogyan tudta leküzdeni?

Szerintem minden az elfogadáson múlik.

De én a valós elfogadásról beszélek, nem arról hogy megjátszod magad de közben meg mint valami 5 éves úgy vágysz rá.

Nekem mindig megfelelési kényszerem volt, rettentően ügyeltem rá, hogy mindig mindenkinek megfeleljek, külső, viselkedés, kommunikáció, empátia, stb., és mégis valahogy soha senki nem értékelte, sőt. Még azt is megkockáztatom, hogy én voltam a hülye és a sz.r az emberek szemében.

Elkezdtem ezekből kivonni magam és realizáltam, hogy vannak dolgok amik nekem nem járnak. Például ilyenek a nők.

Én feladtam. Mert egyszerűen látom, hogy senki nincs aki kapcsolódni akarna hozzám, akit érdeklek, aki rám kapja fel a fejét, aki azt mondja, hogy "márpedig én meg akarom ismerni ezt az embert".

De például sosem volt munkahelyi problémám, mindig is jól kerestem (most bőven 1 millió felett), másnak meg ez nem jár, és mindig küszködik a financiális és en bloc a karrier dologgal.

Van aki meg betegen születik, vagy korán az lesz, neki meg az egészséges élet nem jár. Ez sajnos ilyen.

Nem leküzdeni kell, hanem elfogadni.

Nyilván ez a te helyzeted és arról nem tudok nyilatkozni sem én sem más, mivel nem ismerünk, nem látunk a mindennapokban.

De azt el tudom mondani, hogy én tényleg egyedül vagyok mint a kisujjam, és lehet így is élni. Az az igazi elfogadás, amikor a saját jóléted nem mások véleményétől vagy szeretetétől teszed függővé.

Lehet egy csodás napod és jókedved akkor is, ha az ég világon senki nem ír neked, hogy jó reggelt, ha senki nem kérdezi meg hogy vagy, mit csinálsz, milyen napod volt, stb. Merthogy ezek nélkül is indulhat és végződhet jól egy nap.

De ehhez el kell helyezned magad egy koordinátarendszerben és elfogadni az ott elfoglalt pozíciód.

El kell tudni fogadni, hogy mindig lesznek olyanok akik feletted állnak (még ha ezért semmit sem tettek) és hogy van amiben nem veheted fel a versenyt. Ilyen például a szeretet is. Van akit szeretnek, pedig abszolút nem szerethető figura, merthogy ezek a dolgok nem racionális alapon működnek.

Vagy mint nekem a munkahelyek és a fizetés. Én soha nem törtem magam hogy jó munkahelyem és fizetésem legyen, mégis lett. Más halálra tanulja magát, szorgalmas és soha nem jön össze neki semmi.

Ez ilyen :)

Leküzdeni nem hiszem, hogy lehet valaha is de vannak megküzdési módok.

Például az már egy tök jó lépés, ha látod, hogy azért csinálasz bizonyos dolgokat, mert figyelem es szeretethiányod van.

Fontos felvállalni érzéseidet és biztonságos környezetben kifejezni.

Az is segít, ha mondod magadnak, hogy én figyelek rád én szeretlek téged. Mondhatsz hozzá miérteket is. Mi az amit szeretsz magadba ami szerinted értékes és jó tulajdonságod. Ez bármi lehet

De ami a legjobb lenne ha számodra fontos emberektől megkérnéd hogy mondják azt amire vágy kerd meg őt/ őket hogy jól esne most a lelkednek ha mondana egy két szót amit szeret benned esetleg konkrétan mondja ki hogy szeret mert most arra van szükséged.

Persze ne akaszkodj rájuk és kérd ezt mindennap mindenegyespillanatban. Csak néha amikor kell. És te is mondhatsz nekik csak úgy ilyen dolgokat.

Szerintem a mai világban több rossz szót mondunk a másikhoz mint jót ezért lenne nagyon fontos, hogy megerősítések jó dolgok is elhangozzanak

Kérni ezt nem is lehet senkitől mert az feladat lenne, egy kényszer lenne neki.

Azaz kb. papíron kapnád meg.

Ezt megkaphatja az ember, családjától testvér szülő, rokon, vagy barátnő vagy baráttól azaz a társától.

De ennek magától kell jönnie.

De más egy családtagtól és más a társunktól lévő szeretet, nem ugyanaz.

Erről sokat lehetne amúgy beszélni, de 2 embernek önmagát kellene adnia, és a másiknak úgy elfogadni, úgy kellene, hogy tetsszen a másik, de alapból nem egyszerű megfelelő társat sem találni.

Ha mázlid van hamar megtalálod, ha nem akkro sokat kell ismerkedned.

De lehet kérni bár tény nem olyan mintha csak úgy kapja az ember.

De ez is egy szükséglet, mint az, hogy éhes vagy.

És még mindig jobb kifejezni a szeretet iránti vágyunkat másfelé persze konkrétumokkal pl ölelésre lenne most szükségem nem okozna neked gondot ha most megölelnélek. Vagy nagyon magam alatt vagyok már rég nem kaptam semmi visszajelzést megerősítést tudnál mondani külsőmről vagy belső tulajdonságaimról valamit ami neked igazán tetszik.

Fontos, hogy ne mindig mindenegyes pillanatban várjuk el a másiktól és figyeljünk rá hogy időnként mi is adjuk meg ezeket magunktól másoknak. Szép szavakat megerősítéseket.

Igen 7es válaszoló megkaphatja tőlük, szerencsés jóesetben meg is kapja tőlük. De nem beszélnénk szeretethiányról ha ezeket az alapvető szükségleteket megkapnánk. Legtöbbünk sajnos nem kapja meg ami azt szüli maga után , hogy mi magunk is vágyunk rá és emiatt nem tudjuk úgy megadni a másiknak vagy nem úgy adja meg más és elzárkózunk másoktól az emberektől. Az érzés, hogy inkább vagyunk egyedül.

Igen jól mondod egy jól működő családirendszerben, baráti környezetben vagy párkapcsolatban ez magától jön.

Az egy érdekes téma valóban, hogy más e az amit társunktól kapunk, mint az amit a családunktól.

Valójában társunktól való kapcsolatunkba sokszor a szüleink intimitását modellezük. Ha diszkfuncionális családban nősz fel valószínű olyan dolgokra vágysz amit szüleidtől nem kaptál meg azonban általában olyannal jössz össze aki a szüleidre legjobban hasonlít.

Az való igaz, hogy más a kettő. És másként viszonyolunk a másikhoz. A párunk úgymond a szövetségüsönk esetleges másik felünk lehet aki mellettünk teljesen önálló személyként is érvényesül.

Ez jól hangzik, hogy önmagát kell adnia és úgy elfogadni. De kapcsolatainkba akár tudatosan akár tudattalanul alkalmazkodunk, csiszolódnunk a másikhoz valamilyen szinten. Ha ez nem történne meg ritkák lennének a párkapcsolatok. És szinte lehetetlen lenne megtalálni a "tökéletes" társunkat. Mert az emberek elbeszélnének egymás mellett magukkal lennének csak elfoglalva és nem próbálnák megérteni a másikat. Mert azt keresik aki már szinte tökéletes ugyanolyan mint ő vagy jobb. De ilyen nincs. Mert senki sem ugyanolyan. Az elfogadás fontos, de kell hogy legyen egy megfelelő értékrended amivel meghúzod a határaidat mi az amit megengedsz a másiknak és mi az ami nem.

Nekem at önkárosító dolgokat is nehéz lenne elfogadni a másiktól, mert nem szeretnék attól félni rettegésben élni ő mikor dobja fel a papucsot. Pedig vannak akikhez hozzátartozik az életükhöz. És most nem csak a drogra gondolok meg a cigire. Lehet akár egy olyan hozzáállás is az élethez ami számára negatív. Azt vetíti ki. Úgy áll hozzá neki semmi sem fog sikerülni és inkább meg se próbálja és hogy minden szar. Mert az például rám is kihatással van a kapcsolatban és én így nem tudnám elfogadni.