Valójában a társadalom 10-20%-a lehet igazán boldog rendszertől függetlenül?

"Vannak olyan emberek, akik képesek boldogok lenni bármilyen körülmények között, míg másoknak konkrét feltételekre van szükségük a boldogsághoz."

Ezt mondom én is. De ez egyéni adottság leginkább, illetve személyiségtípus kérdése, ami korai gyerekkorban már kialakul.

És most attól, hogy valaki boldogtalan, mert politika, klímaváltozás, háborúk, stb. (tehát rajta kívül eső folyamatok, amiken nem igazán tud változtatni) vagy éppen csak esik az eső vagy kánikula van (amin szintén nem tud változtatni), esetleg a párja még mindig nem hajtja le a wc deszkát és középen nyomja meg a fogkrémes tubust (amin tudna ugyan változtatni azzal, hogy kilép a kapcsolatból, de érthető okokból a kettő nem áll arányban egymással, ám mégis bosszanthat valakit egy életen át), vagy ott az idős szülők szellemi hanyatlásának esete vagy családoknál mikor a gyerek rossz jegyet hoz vagy valami problémája van, amin nem tudsz segíteni és így tovább.

Szóval ez a kérdés szempontjából IRRLEVÁNS. Ez maximum az adott egyén szempontjából releváns olyan mértékben, hogy ezeken egy életen át kesereghet és vagy tud rajta változtatni (és lesz esélye egy boldogABB életre) vagy kesereg tovább, vagy végül összeomlik a kesergés súlya alatt.

A kérdés szempontjából kizárólag az releváns, hogy él 8 milliárd ember a bolygón, akik közül a többség nem boldog.

És ahogy már mondtam, van a valóság akár extrém mértékű torzítására is képes embertípus (egyéni adottság), hiszen vannak akik szellemeket is látnak meg mindenféle ezo-izé, akire érvényes lehet ez a "lehetősége van dolgozni a saját boldogságáért".

Viszont vannak azok, akik reálisan látják a világot és még ezeknek az érzékcsalódásos népszerű trükköknek sincs haszna náluk. Tehát számukra marad a materializmus és nem önnön sekélyességük miatt, hanem mert a pénzt elköltheted valós időben kézzelfogható javakra és fizikailag érzékelhető tapasztalatokra.

Minden más pedig csak ígéret.

"Mindeni pontosan abban az arányban fér hozzá dolgokhoz amilyen arányban képesség van benne."

Akkor Mészáros Lőrinc nagyon tehetséges ember.

De aki megnyeri a lottó ötöst vagy örököl, az hirtelen pillanatok alatt nagyon sok képességre tett szert, ami kifejeződött a hirtelen jött pénzben.

Aki pedig ledolgozik egy életet X fizetésért, az egyik sem kellően tehetséges, mindegyik értéktelen ballasztanyag. Sőt, minél becsületesebb, annál értéktelenebb is, hiszen ha a megtalált telefont, pénztárcát is visszaszolgáltatja, akkor se lop a boltban, ha nem bukna le, sőt, még az adót is tisztességesen befizeti, ha vállalkozó, akkor folyamatos anyagi hátrányba kerül hónapról-hónapra, évről évre azokhoz képest, akik ennyire nem becsületesek.

Ja, persze, majd a karma meg a Jóisten meg az anyámkínja megbünteti őt. A nagy ló...t! Ezzel etetik évezredek óta az embereket, hogy dolgozzanak az uralkodóosztályokért, kiszolgálják, védjék az uralkodók személyét és így tovább.

Charles Manson is nyilván most többszörösen megbűnhődik a pokol tüzén így, hogy meghalt 87 évesen a sitten, de előtte még feleségül vette egy huszonéves rajongóját. David Rockefeller is annyira becsületes ember volt, hogy rászolgált a 101 éves, békés, öregen elszenderülős életkorra.

És ezzel nem állítom azt, hogy ha gerinctelen vagy, abban nincs társadalmi kockázat és negatív visszacsatolások, de ezek pusztán tudományosan is igazolható természeti törvényszerűségek.

Ezt két részre osztanám. Mivel az ember társas lény, van egy elvárás, ami az adott régióban a társadalom tipikus szokása. Minél liberálisabb és demokratikusabb egy ország, annál kevésbé kollektivista ez az elvárás-set, ugyanakkor annál inkább atomizálódik is a társadalom és kialakul egy rétegződés a sznobizmus és az alja között. Szóval a státuszod kifejezéséhez, ha úgy tetszik és ezt nem negatív értelemben értem és semmi köze a kivagyisághoz, csak a realitásokhoz, szükséges bizonyos CIKLIKUS költség.

Megpróbálom valahogy érthetőbbé tenni.

1. Legalsó szint, csóró és annak is látszik. Nem feltétlenül az óbégató, harsány hajléktalan, hanem akire ránézel és látod, hogy csóró, még ha tiszta, ápolt, illatos is. Az olcsó ruhák, Háda, stb. óta ezeket a legkönnyebb elfedni. Csak kérdés, hogy érdemes-e.

2. Van stabil lak(hat)ása, némi megtakarítása is, esetleg olyan végzettsége, amivel kényelmes munkából tudja keresni a kenyerét, így dupláját, 3x-osát tudja fogyasztani, mint az 1. csoport még úgy is, ha a megtakarítási rátája is több (mert az 1-esnek nincs miből vagy a havi 5-10 ezerből messzire nem megy - úgy értem, számára elengedhetetlen, de kifelé nem látványos). Ha a felette lévő csoportba akar tartozni, akkor konzerválja a helyzetét és fenyegeti, hogy öregkorára vagy ha már a munkakörére nem lesz szükség, ő maga is visszacsúszik az 1-es csoportba.

3. Örökölt, magas státuszú munkaköre van vagy eleve tehetős, jómódú család sarja. Úgy költhetne havi 3-400 ezret szabadon, hogy meg se kottyanna neki. De esetleg párszor már kirabolták és volt csalások áldozata, ezért inkább nem reklámozza státuszát, próbál szerény maradni. Aki persze követi és megfigyeli, az fejben össze tudja számolni az autójának fenntartási költségét, az éttermi fogyasztását, lakás berendezési tárgyait és sok mást, hogy mennyi az annyi. Ez az a kezdő szint, ahol már a státuszodat épp a szerénységed adja, nem az, ha te szénné kürtölöd. Ahogy az állatvilágban is a csivavának kell harciasabbnak lenni, nem a bernáthegyinek.

4. Végül pedig aki már szinte más kaszt, akiről mindenki tudja, hogy gazdag vagy egy egyszerű Google kereséssel kideríthető, aki álmában többet keres, mint amennyit aznap el tud költeni, emiatt hiába adakozik alapítványokon keresztül bármennyit meg épít olyan dolgokat, amik a többségi társadalom hasznára lesznek, akkor is a társadalom egy bizonyos része szemében utolsó patásördög lesz. Emiatt az, hogy magángéppel repked vagy hol nyaral vagy milyen villát épít (mert általában kerülik is ismerségük miatt a nyilvánosságot, még külföldön is) már részletkérdés. Így is-úgy is szemét lesz, vagy még szemetebb. Viszont ha a többi milliárdoshoz képest ő többet ad a közösbe és hokedlin ülve paprikáskrumplit eszik, akarom mondani, nem urizál a vagyonával, akkor hajlamos egy társadalmi réteg szentté avatni, hogy ő milyen csodálatos és jó ember.

Nos, a 4. nem szeretne lenni sok ember, mikor azt mondja, hogy "á, én nem szeretnék gazdag lenni", de a 3. csoporttal szerintem kibékülne.

A 2. meg elég szívás, ha bejön valami nem várt esemény és hiába vagy nagyon fegyelmezett, hirtelen borul az addig tervezett költségvetés és az életéveid meg telnek-múlnak.