Miért ilyenek az emberek, hogy segítség helyett azonnal a külsőbe kötnek bele? Milyen már a helyesírásod! Hogy viselkedsz! Ahelyett hogy lenne bennük empátia...

Neked nincsenek fenntartásaid olyan emberek közeledésével kapcsolatban, akiknek a viselkedése, megjelenése, beszéde, modora, hangulata stb. kiszámíthatatlan, ijesztő, csapongó, összefüggéstelen? Mindenkit készségesen, rossz érzés és félelem nélkül a kebledre ölelsz, gondolkodás nélkül kisegítesz aki csak megállít az utcán? Legyen az öreg nénitől kezdve a szintetikus drogtól zombin át a hetek óta nem fürdött csövesig?

Benned legyen feltétel nélküli és automatikus empátia bárki felé, ők meg úgy szarhatnak a világra, szociális szabályokra, az illemre, tiszteletre ahogy akarnak?

Az online tér ugyanilyen. Itt is kiállítasz magadról egy képet, amivel előítélet generálsz. Rossz helyesírásról egyből az a kép jön le, hogy az írója buta, igénytelen, vagy lusta. Ha ő nem hajlandó érthetően kifejezni magát, milyen jogon támaszt bármilyen elvárást a többiek felé?

Örülök, hogy egyetértesz. Vannak olyan kérdések, amiből úgy kell kihámozni a mondanivalót, mert vagy nem használ egyetlen pontot vagy vesszőt sem 150-200 szavas gigamondatokban; és/vagy még tele van helyesírási hibákkal is.

Ha nem értelmezhető mit akarnak közölni, miért ne tehetnéd ezt szóvá? Még jelentési indok is van rá az oldalon, és törölhetik emiatt.

Igen, és ilyenkor szokott elhangzani a kulturált kérdezőtől a következő aranyköpések egyike:

- nekem te ne okoskodj

- nem az iskolában/nyelvtan órán vagyunk, úgy írok ahogy akarok

- te nem a nyelvtan tanárom vagy, hogy megmondd, hogy írjak

- a te dolgod a válaszadás, és nem a visszakérdezés

"Légy szíves fogalmazd át újra a mondanivalóf, vagy kérj meg valakit hogy segítsen!"

És hol az empátia amire hivatkozol a kérdésben? Ezzel is burkoltan lehülyézed az embert, hogy egyedül még kérdést sem tud kiírni, hanem segítséget kellene kérnie.