Holnap hétfő, kezdetét veszi az ötnapos pokol (ismét). Ti hogyan kezelitek a vasárnap esti depressziót a munkahét kezdete miatt?

Érdekes kérdés: nálam ez sulis időszakom óta megvan, de változik folyamatosan. Sokáig stresszeltem, hogy "Jaj, jöjjön már az adott nehéz nap, csak ne legyen gond" pl.: szerdán. Aztán elérkezett a nap, elláttam, amit kell, túléltem, így idővel rájöttem, hogyha nem is 100%-osan, de elvégzem a feladatomat, akkor fölös a para, mert valahogy minden megoldódik. Így elfogadtam, hogy az élet egy mókuskerék, ami által mondhatni munkamániás lettem, mert érzem, nem tudnék a másikkal normálisan foglalkozni.

E mellett egy szomszédom is hatással volt rámm, amikor 1* piásan hajtogatta, hogy 3 állása van, ami igaz is volt.

Nekem csak 2 napot kell mennem, de az is elég gyenge nap lesz.

Ha már úgy fogod fel a munkádat, hogy 5 napos pokol, akkor talán érdemes lenne munkahelyet váltani, és mellette erősen javasolnék egy orvost is.

#14

Elég szerencsétlen aki munka nélkül meghalna unalmában. Érdekes, nekem munkán kívül is van ezerféle tennivalóm. Csak a rohadt pénz miatt dolgozok, de csak egy púp a munka a hátamon.

Én meg pont a hétfőt meg a hétköznapokat szeretem. Hétvégén sokminden zárva vagy rövidebb ideig van nyitva és tömeg van mindenhol. Komolyan jobb időben pl a duna parton már le se lehet ülni.

Hétvégén este/éjszaka is több a zaj.

Hétköznap legalább zajlanak a dolgok.