Miért tartják bunkóságnak egyesek ha valaki nem veszi ki/le a fül/fejhallgatóját bizonyos helyzetekben?

Mondjuk fizetek a kasszánál, bevásárlás alatt zenét hallgattam a Bluetoothos fülhallgatón. Én nem szoktam kivenni a kasszánál a fülhallgatót, a tokja(ami ugye tölti az eszközt) nadrágzsebben kényelmetlen, kabátzsebben/táskában macerás megkeresni, szóval nem keresem meg, viszont önmagában meg nem dobom a zsebembe a fülhallgatót, mert benyomódik valami gomb, elindul a hívás, véletlen elhagyom, stb. Szóval csak simán megállítom a zenét, nem szól benne semmi, tökéletesen hallom, hogy mit mond nekem a kasszás(nyilván az árat), csevegni meg úgyse fogok vele, mert vagy 10-en állnak mögöttem. Fejhallgatóval ugyanez, csak zsebbe nem fér, táskába nem tehetem, mert csak az az egy táska van nálam, amibe pakolok, csak nem kéne rádobni a két liter tejet, fél kiló tésztát és társait, a nyakamra meg nem húzom le, mert nem kényelmes, csak úgy tudnám tartani a fejemet mint egy műtét után nyakmerevítőzött állat, szóval csak zene megállít, fülről félrehúz, és hallok mindent.

Vagy még ott vannak a zajszűrő füldugók, amit szintén fülhallgatónak néznek az emberek. A beszédet hallani tőle, de a háttér zajt szűri. Egyszerűen nem fogja fel a többség, hogy hallok tőle.

És nem csak én tapasztalom, hogy az ilyenek viseléséért bunkónak tartják az embert. Ha ilyen témában látok komment szekciókat ott is megy a háborgás, hogy nem igaz, hogy a fiatalok...

De miért kell ezeket a dolgokat bunkóságnak titulálni, amikor ez csak praktikussági szempont többnyire?