Miért tör rám a sírhatnék, ha egy kisebb gyereket sírni látok?

Nem az egyértelmű hisztire gondolok, hanem az igazi, melyről jövő, keserves sírásra. Félelem, ijedtség miatt (pl. orvosi rendelőben), vagy fájdalom miatt (fizikai, mentális). Efféle.

Teljesen mindegy, hogy idegen gyerekről van szó, vagy családtagról, ismerősről. Ez teljesen normális, vagy valami feldolgozatlan traumám van?

A feleségemmel éppen benne vagyunk a baba-projekt kellős közepén, és elég kellemetlen, hogy meglett, felnőtt férfiként, ilyen helyzetekben alig tudom türtőztetni magam, és a gombóc majd' megfojt a torkomban. Alakulni fog ez?

Köszi!