Ez a "lefagyás" mitől lehet náluk?
Amikor a szüleimnek arról beszélek, hogy mi lesz azután, mikor ők már meghaltak, akkor lefagynak és egy kukkot sem tudnak szólni.
Szoktam nekik mondani, hogy ti már ne vegyetek tartóstejet! Na ez csak vicc volt.
De olyat szoktam mondani nekik, hogy olyan használt gépeket ne hozzanak már többet a házhoz, amit úgysem fognak használni soha a büdös életben és ha meghalnak, csak nekünk lesz egy felesleges nyűg belőle a nyakunkon.
Pl: hibás gallyaprító, aggregátor, csempevágó, meg ilyenek.
Olyanok, mint akiket teljesen hidegen hagy a jövő. Mondjuk sok ilyen emberrel találkoztam már. Főleg anyámnak nincsenek jövőbelátó víziói, apám egy fokkal másabb, de ő is le tud fagyni, ha olyan kérdést kap a távoli jövőt illetően.
Látom, hogy sokakat azért az nem zavar, hogy egyesek úgy élnek itt körülöttünk, mintha nem lenne holnap.
Egyébként nem tervezem lepasszolni a szüleimet valami elfekvő idősek otthonába, mint ahogyan azt teszik ebben az országban-világban jó páran. Mondjuk lehet, hogy nem is lesz egy egyszerű feladat olyanokat gondoznom, akik totál másként gondolkodnak a világról, mint én, de majd ezt is meglátjuk, ha már odaértünk. (Mondjuk krumplilevest előbb adnak pénzért, mint pl hibás gallyaprítóért, szerintem.)
Én viszont pont tervezem, hiszen szeretem magam és őket is. De nem vagyok ápolónő és van életem. Pontosan mintha nem lenne holnap.
Nem leszel attól jobb ember, hogy megmutatod a világnak, hogy te ápolod őket erődön felül.
Ahogy rosszabb sem leszel, ha normális segítséget kapnak anélkül, hogy bárki feláldozná magát.
Értem, amit írsz, én sem elfekvőre gondolok, ahol szinte biztos a halál, hanem a szakszerű segítségre.
Mert az, hogy feladjam az életem, a munkámat az egész napos ápolás miatt, az nálam nem járható. Ha ezt elvárja a szülő, ott komoly érzelmi intelligencia éli hiányosságok vannak.
Ha van egy normál otthon, ahol mondjuk havi 250 ezerért beveszik, azt választjuk. Nyugdíja ugyan nincs annyi, de a testvéremmel kiegészítjük. Annyival, amennyi nem okoz nekünk nehézséget.
De ha csakis abban a házban akar maradni, ahol addig élt, a bentlakásos ápoló pedig 500-600 ezret elkér havonta, hát az nem opció, hiszen az már a mi megélhetésünket is veszélyeztetné. 150-150 ezret nem tudunk adni.
Nagyon szomorú, hogy a legtöbb öreg nem tervezi sosem a jövőjét, hanem elvárja a gyerekeitől.
Téves elgondolás, hogy de ha megszült, akkor kötelességem. Nem, nem az. Ő választhatta, hogy megszül, én nem választhattam. Az ilyen szülő nem szeret.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!