Megkeseredésre mi a legjobb megoldás?

Amit a kérdező a kérdés kifejtésében ír,azt nagyon sokan leírhattuk volna.Nekem is volt ilyen kiégett és elkeseredett állapotom,főleg azért, mert látom és tudom,hogy olyan embereknek adja meg az élet a nyugodtságot,párkapcsolatot,szerelmet, sikereket, akik egy sánta verebet sem érdemelnének.

Minden kapcsolatomat az élet szétverte, minden jó szándékomat kihasználták, sőt ellenem fordították.

A tudásomat,a humoromat viszont soha senki nem veheti el,ahogy az egészségemre pedig magam vigyázok és sikerrel. Ezek megléte pedig örömmel tölt el,mert pénzen nem vehetők és az emberi minőségem,amit mások elismernek és tisztelnek érte,szintén nem.

Nincs barátom,mert elárult és eltűnt. Nincs párom,mert egy sem volt hű.Nem vagyok gazdag,de nyugodtan alszom,mert nincsenek sötét ügyeim.

De tudok örülni a tavasznak, a virágoknak, a madárdalnak,nagyon sok jó könyvem van, egyedül is utazgatok,kirándulok. Ha a hozzám közel álló emberek nem értékeltek,akkor ez van. Nem törekszem kapcsolatokra,csak mert legyen valakim. Hat éve így élek, már teljesen megnyugodva.

Elengedtem minden olyan vágyam,ami barátra,kapcsolatra vonatkozik. Megalkudni,vagy újrakezdeni sohasem fogok senkivel, ez eddig is így volt.

55 F

Kedves 3-as, köszönöm, hogy értékeled, amit írtam. A lepontozásból látom,nem mindenki van így ezzel:)

#2

Én ebben már "szintet léptem". Volt a kezdet, mikor nagyon jó voltam, kedves, idealista, "szerelmes". Majd jött a több évnyi pofára esés, csalódás, az élet minden területén, abban ugyanígy megkeseredtem én is. További évekig gyűlöltem mindenkit, akinek összejött, ami nekem nem, vágytam szerelemre, barátokra, pénzre, jó állásra, irigykedtem másokra. Most meg ott tartok, hogy nem érdekelnek se az emberek, se a célok, már irigy se vagyok senkire, nem érzem a magányt, nem érzek keserűséget, nem érzek semmi rosszat, csak vagyok bele a nagy ürességbe. Sőt, nem is akarok már se célokat, se megismerni embereket. Itt gyakorin is rám írnak időnként, arra se válaszolok soha.

Próbálom széppé tenni a napjaimat, amennyire tudom. Sportolok, filmezek, olvasok.

Talán megváltozik ez még, talán nem. Nem érdekel már.

34F

Szia! Valóban sokan érezzük ezt és hasonlókat.

Nekem is válságban van/volt az életem..

Ezek a gondolatok arra utalnak hogy valóban elfáradtunk lelkileg és amikor a legmélyebb pontra jutunk, szerintem akkor minden ember rájön mire vágyik valójában csak nagyon őszintének kell lenni magunkhoz és időt adni rá hogy megértsük

Én magam minden mentális egészséggel kapcsolatos témát átrágtam, szakemberhez jártam

Gyakorlatilag semmi nem segített mert végig tudtam mire vágyok

Sajnos nem sikerült elérnem, de mivel tudom mi lenne a célom ami megadná a boldogságot így tudom hova kell fókuszálnom, más kérdés hogy nehéz rájönni ehhez mit kell tegyünk, de megéri próbálkozni és akár egy életet is rá áldozni ha az a dolog valóban igaz és valódi