Szoktál irigységet érezni?

A nagyon szép embereket szoktam irigyelni, mert különlegesen szép alakot/szemszínt/hajat/fogakat/bőrt nem lehet csak úgy elérni,ezek vagy vannak,vagy nincsenek. És nekem ezek ha megfeszülök,akkor sincsenek (az alak az egyetlen ami megvan).

Nyaralást,lakást nem igazán szoktam irigyelni mert tudom, hogy ezeket el tudnám érni.

Szoktam érezni, mint akárki más. Senki sem szent, mind emberek vagyunk és vágyunk arra, ami nekünk nincs. Szerintem ebben nincs semmi különös. Nyilván nem esz az irigység és nem fordulok magamba tőle, de egy egészséges mértékben jelen van az életemben.

Sőt, engem sokszor ösztönöz, hogy valamit jobban/máshogy/nagyobb erőfeszítéssel/kitartással csináljak.

“ Szoktam érezni, mint akárki más.”

Azért az irigységnek is két fajtája van. Az egyik, mikor örülsz a másik boldogságának, ugyanakkor te is vágysz rá, ezzel nincs is gond. A rossz fajta irigységet én személy szerint soha nem érzem, tehát azt a fajtát, mikor a másiknak rosszat kívánsz, sajnálod tőle, csak mert neked nincs meg, ami neki igen. Ez a “dögöljön meg szomszéd tehene is” féle. Ez a fajta gonoszság szerencsére nincs mindenkiben.