Mik azok a dolgok az életben, amikbe beletörődtetek, de nem fogadjátok el?

5-ös vagyok

Szabad megkérdeznem miért lettem lepontozva? Az volt a kérdés mi az amibe beletörődtem de nem tudom elfogadni én pedig válaszoltam

Munka: Azt látom, hogy szívesen csinálnék sok mindent, de azzal nem keresnék annyit, hogy megéljek belőle. Így most csinálok valamit amit nem igazán szeretek, de legalább a fizetésem felét félre tudom tenni.

Szerintem eleve szomorú, hogy egyfajta modern rabszolgaság van, és ahelyett, hogy magam és mások számára hasznos, építő jellegű munkát végeznék kénytelen vagyok simán csak robotolni a túlélésért.

Lakás: Bár tudtam venni, de rettentő proli környéken egy szart. Sajnos rossz érzés, hogy egyszerűen nem lakhatok olyan közegben amiben a végzettségem és értelmi szintem alapján jól érezném magam.

Párkapcsolat: Soha nem volt semmi tartós. 35 éves vagyok, beletörődtem, hogy ezt én bár cseszhetem, nem lesz a klasszikus feleség-gyerek életem.

Amit még nehezen fogadok el az egyenlőtlenség.

Például csomó ismerősöm kapott fiatalon kezdő lakást, tudtak spórolni, most meg kiadják az abból állják a családi házuk költségeit. Eleve sokaknak ott vannak a pénzes szülők, mindent alájuk tolnak.

Ha csak a céget nézem amiben dolgozom: Hiába hajtottam, hiába tettem oda magam, nem léptem előre. Mások sem. Maradtam alulfizetett robot. Közben meg mondjuk ott van a cégvezető gyereke, aki örökli a céget. Soha egyetlen munkát nem csinált, egyetlen projektet nem vitt végig. Mégis beleültetik a jóba, mi meg robotolhatunk tovább neki.

18

Nem születünk egyenlő esélyekkel. Ez mindenre igaz, egészség, karrier, külső, család.

Ilyen srácot én is ismerek, aki 25 évesen átvette az apja cégét, több száz milliós bevételű vállalkozás. Neki ennyi idősen több van anyagi szempontból, mint neked vagy nekem egész életünkben valaha is lesz.

De nem gondolnám, hogy nekik ne lenne problémájuk az életben, csak nekik más jellegű van.

Az élet ebből a szempontból igazságtalan, bár nyilván ez csak a saját helyzeted mondatja veled, hiszen ha te ülnél ott, nem éreznéd így, illetve egy végtagvesztett ember aki mondjuk soha nem fog tudni járni egy részeg sofőr miatt, ő szintén azt mondja, hogy igazságtalan az élet, miért pont neki kellett elveszítenie a lábait, miért nem neked, igazságtalan az élet.

Viszont nyugtasson a tudat, hogy pontosan ugyanannyit fog elvinni ebből az életből, mint amit te. Semennyit.

Szerintem az emberek túlbecsülik azt a 60-70 évet amit ezen a Földön töltünk. Ha levonod a gyerekkorod, meg mondjuk csak 60 éves korodig számolsz, feltételezve hogy addig még úgy nagyjából egyben vagy (bár már 60 évesen szignifikánsan rosszabb alapjában véve az élet mint 50 évesen), akkor 42 évről beszélünk. Az marha kevés idő, mégis néhányan úgy tudnak befordulni, mintha minimum még 1000 évig élnének és a maradék 950 évben családi házban kell élniük, mert másképp nem megy.