Van ismerősöd, aki autista? Ő tudja magáról, hogy az?

Én autista vagyok. A környezetem meglepődött ettől a ténytől, bár csak azért mert a témával kapcsolatos ismereteik hiányosak, szinte csak a súlyos esetek jelentették a számukra az autizmus. Elsősorban a kommunikáció jelent nehézséget, a metakommunikációs jelek értelmezése és alkalmazása, valamint még most a szenzoros érzékenység jut eszembe ezzel kapcsolatban. Ha bármi kérdésed van a témával kapcsolatban, akkor egyébként szívesen válaszolok, de persze mivel nem szakember vagyok, csak saját magamra vonatkozóan tudok válaszolni, nem általánosan.

Gyógyítani nem lehet, de fejleszteni igen. Amióta járok fejlesztésre sokkal jobban értem magam és sokkal több eszköz van a kezemben a megküzdéshez, és ezek miatt jobban tudok működni a mindennapokban. De mivel csak 17 évesen lettem diagnosztizálva és kaptam hozzáértő segítséget, ezért kialakult szociális fóbia is többek között. (A gyógypedagógus úgy fogalmazott, hogy "rárakódott" az autizmusra sok dolog és azért van szükségem gyógyszerre, annak ellenére, hogy "magasan funkcionáló" autista vagyok, és ez nem így történt volna, ha kiskoromtól kezdve jártam volna fejlesztésre.)

Volt munkatársam az, azt viszont nem tudom, hogy tudja-e magáról. A munkát a szülei szerezték még neki, és hihetetlenül, kiemelkedően ügyes benne (ő még mindig ott van, én váltottam). Azonban nagyon rosszak a szociális készségei, nem is tudja magát mindig kellően jól kifejezni, sokszor ad ki fura hangokat, amiket körbeírni sem tudnék.

Amivel még nagyon kitűnt az az, hogy időnként kitalált dolgokat, néha eléggé szürreálisakat, amiket utána nemcsak, hogy tényként mesélt tovább, hanem ő maga is teljes mértékben elhitt. (hogy ő egy pankrátor, aki pár havonta megméretteti magát és milliós összegeket nyer)