Mit tegyek, ha egy felnőtt ismerősömről az a gyanúm, hogy autista?

Munkatársam az illető. Eléggé perfekcionista és szuperérzékeny, nagyon ideges tud lenni apró dolgoktól, szeret beszélgetni, de szerintem nem érti az átlag emberek érzelmi viszonyulásait, szerintem rosszul kódolja magában ezeket az érzelmi reakciókat. A munkahelyen erős megfelelési kényszere van, eljátssza a jófiút, hogy ne utálják, de ettől úgy kifárad érzelmileg, hogy otthon órákig töltekezik önmagában, van egy hobbija, legózik. Mivel sokat beszélgetünk, ő mondja el ezeket, azt is, hogy minden napját megtervezi, szereti a rutint, nem szereti a változást, minden nap ugyanazt eszi otthon (!) és nem eszik semmilyen gyümölcsöt mert fóbiája van a gyümölcsök állagától. Szerinte az emberek nem értik meg őt, emiatt szorong és depresszív.

Megemlítettem neki, hogy nem vagy te autista véletlenül, erre megsértődőtt. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy lehet egy magasan funkcionáló autista és ha szakember ezt alátámasztaná, akkor megmagyarázná a problémáit és segítséget kaphatna, hogyan éljen teljesebb életet.

De azóta csak azt hajtogatja, hogy én sem értem meg őt.

Pedig én csak jót akartam neki. Szerintetek a leírtak alapján ti mire gondolnátok? Csak néhány kiragadott példa, de az életben már pár éve ismerem, fiatal egyedülálló ember, a helyzete nem változik, a kapott jótanácsokat nem tudja alkalmazni annyira másképp gondolkodik, nekem olyan megérzésem van, hogy autisztikus vonásai vannak.

Ja pszichológusnál járt már de semmi.

Segíteni szeretnék rajta, mert elég nehéz helyzetben van. A munkahelyen már sokaknál közutálatnak örvend, magánéleti gondjai is vannak.

Ti mit tudnátok segíteni egy ilyen embernek?