Miért panaszkodnak ennyien a szüleikre?

9-es, te beszélsz kontrollmániás elmeroggyantakról, aki nem hallottak még a pszichológiáról....

Amúgy néztél már tükörbe?

Ilyen demagóg, általánosító, ostoba szöveget ritkán olvasni még itt gyk-n is...

Ti már a neten nőttetek fel.

Aha, épp ezért vagy pl te is egy deviáns, neveletlen, frusztrált tahó, aki azt hiszi, a s.ggéből süt a nap.

És te beszélsz kontrollmániáról...

Pontosan te vagy ilyen, kb jó diagnózist állítottál ki magadról.

Miért panaszkodnak a szülőkre?

Mert a NET-ről kapják a kismillió visszacsatolást a trágya életükre az emberek, miért vagy remek ember egyedül, 40 évesen, gyerek nélkül, hogy élteted a feminizmust, a liberalizmust, a gyerekmentességet, az életképtelen életmódot.

Egy szülő talán már tudja, mi a jó élet, mikor érezte jól magát, és talán szeretne mindent megadni a gyerekének.

Én 30+ is elitélem őket az miatt ahogy vekem bántak védtelen gyerekként.

Ma már látom hogy sérultek nehéz gyefekkoruk volt ez meg pláne nem menti fel őket a szememben.

Ha nekem nehéz gyerekkorom volt az en gyerekemnek márcsak pomt ezért se okozok rosszat!

A gyöker pszichologus is ugy akarja a szülőket beállitani pl mintha jot akarna egy fakanállal verő szülő. Vagy egy terrorista nàrci szülő. Vagy egy személyi szabadságot sértő szülő. Mert hát szegény buta így tud nevelni csak védi a gyereket, csak a legjobbat akarja, és mindenki csak a saját tudásához képest tud gyereket nevelni.

Nézzem el nekik.

Akkor en miert nem így nevelek gyereket mikor ebben nőttem fel? Akkor én miert nem "fakanállal" akarok jot a gyerekemnek?

En ugy vagyok vele rengeteg szülő megerdemelné azt, hogy mindent duplán kapjon vissza amikor felnott a gyereke. A jot is de a rosszat is.

Én nem vagyok tini, szüleim pláne nem, mégis a korábbi henerációra köpködünk. Miért? Mert különbözö típusok vagyunk, akik nem biztos, hogy összeillünk, csak a vérség tart egybe, de ha idegenek lennénk egymásnak, szóba se állnánk egymással.

Nem kell minden szociológiai xarságot belelátni 😄

"nem akarom őket bántani, mert szeretem őket,es nem akarok ítélkezni"

Régen alapvető volt ez a fajta szolgalelkűség, hogy a szülő szent és sérthetetlen minden szempontból.

A valóság az, hogy az emberek jelentős része egyszerűen alkalmatlan szülőnek, alkalmatlan a gyereknevelésre. Csak ugyebár szülni bárkinek lehet, bármikor, bármennyit.

"Ti már a neten nőttetek fel."

Az elhulyuléshez pont jó. Meg lehet nézni a Pisa tesztek szánalmas eredményeit és diplomához jutás is már azoknak is lehetséges, akik régebben képességek hiányában a közelébe nem jutottak volna

#11

Igen, elmeroggyant a mai 60 körüli szülők (már nagyszülők nagy része).

Én egy borsodi faluban nőttem fel, és ha így gyerekként visszaemlékszem, az akkor 30as szülők milyenek voltak, borzalom.

Még a tanárnő, aki értelmiségi, az is egy alkoholista volt.

A többiről ne is beszéljünk.

Megfelelési kényszer, külvilágnak élés, elmaradott gondolkodás, másokkal való foglalkozás, a gyerek totális verbális bántalmazása, a szülők a gyerek előtt veszekedtek, olyan témáról beszéltek, ami nem a gyerek korának megfelelő.

Mindenféle negatív dolgokat képviseltek, amit ma már egy középkorú tudja, hogy lehúzó, káros, pl mártírkodás, energiavámpírkodás, lelki terror, önbizalom leépítése.

Ők nem is voltak vele tisztában, hogy mérgező tulajdonságokkal rendelkeznek, mert a szomszéd is ugyanilyen volt, tehát ez a normális.

Felnőtt egy generáció, aki ezt elszenvedte, pszichológushoz járt. . .

Ajánlom olvasgasd a családi kategória kérdést, ahol 30+os emberek arról írnak, hogy a szüleik felnőttként hogyan kontrollálják az életét.

Persze vannak kivételek, mindig voltak értelmes emberek, csak az arányok mások!

Egy idősebb ember pedig már ritkán akar tanulni, fejlődni, beismerni se akar semmit, vagy kimondani, hogy "igen, ilyen voltam", hanem terelnek, hárítanak, fogadd el, hogy ők már nem változnak!

Gyomoridegem van az ilyen emberektől!

De még van, hogy a szakember is egy kaki.

Mikor elmeséltem a pszichológusomnak, hogy a szüleimnek mennyire torz képe volt a saját szüleiről ( nagynéném bekerült az életünkbe és elmesélte, hogy nem volt ám olyan idilli amit apám nekünk előadott, nem ismertük a nagyszüleinket), és erre a pszichológus azt tanácsolta "nem érdemes a múltat bolygatni"

Mert ő is egy boomer volt, ez az igazság. . . .