Melyik az a haszonállat, ami nálunk legálisan fogyasztható, mégsem ennél soha?

Nyúl, ló.

Falun éltem 20 évig, mielőtt a fővárosba költöztem. Gyerekkoromban mi otthon bármit megettünk, ami mozgott (a kutyán és a macskán kívül). A kis bárány meg a szilveszteri fiatal malac valóban nagyon barbár dolog, de hát ez van. Étteremben is kínálnak báránybordát vagy malac sültet. Mondjuk lovat meg szamarat magamtól sosem ettem volna, de volt olyan, hogy füstölt kolbászt kaptunk ismerősöktől, rokonoktól kóstolóba, aztán később derült ki, utólag mondták meg, hogy ló vagy szamárhús van benne. Ettől függetlenül finom volt, jó volt a fűszerezése és a füstölése. A nyúllal nekünk semmi lelkiismereti problémánk nem volt. Sokan voltak, szaporodtak. A birkahús (juh) nekem nem a kedvencem, nem annyira jön be az íze, én érzem rajta azt a tipikus jellegzetes birkás, faggyús ízt. A heréletlen kan disznónak van még tipikus jellegzetes "erős" íze (negatív értelemben), "kandisznó" íze. De ettünk otthon szarvasmarhát, fiatal bikát (nem birkát, hanem bikát, de birkát is), kecskét, gyöngytyúkot, kakast, jércét, tyúkot, kacsát, libát, pulykát, törpetyúkot (nálunk krédlinek hívják), sertést is. Gyakorlatilag tényleg majdnem mindent, ami mozgott. Falun nem csináltak akkoriban annyira lelkiismereti kérdést a haszonállatok elfogyasztásából (pláne 20-30 évvel ezelőtt), mint manapság, főleg a nagyobb városokban élők. Teljesen más vidéken a haszonállatokhoz való hozzáállás és szemléletmód, mint a városokban, ahol csak a feldolgozott kész "terméket" látják a boltok hűtőpolcain becsomagolva a vásárlók. Szerintem nincs olyan haszonállat, amit ne ennék vagy ne kóstolnék meg. (A bárány és a kismalac tényleg necces, azokat nem szívesen.) Ja, galambot is kóstoltam már levesnek. Semmi extra nem volt ízre. Meg vadakat is ettünk anno (csak sokkal ritkábban), ha pl. valaki szerzett vaddisznóhúst a helyi vadásztól, vagy fácánt, foglyot, fürjet, őzet, mezei nyulat, ilyesmit. A szomszéd meg nagy pecás volt, ő meg mindenféle halat hozott állandóan, főképp pontyot, keszeget meg törpeharcsát. Rengeteg törpeharcsát ettünk anno paprikás lisztbe forgatva, kisütve.

Simán megeszek mindent.

Amire volt lehetőségem de nem ízlett, az a nyúl, pulyka és a birka. Amíg a szüleimmel laktam, nálunk is megfordult minden, rengetegféle hal, baromfi, mi nyulat tenyésztettünk és így ment a cserebere is. Vadat is sokszor kaptunk, abból is a mezei nyúl volt, ami nem ízlett de ettem pl rénszarvashúst is. Így magamtól nem vágyom ilyesmikre különösebben, jó nekem a csirke, disznó meg a hal de anno nem csináltunk ebből lelkiismereti kérdést és nem is kötődtünk a kifejezetten erre tenyésztett haszonállatokhoz.

Ló, mert szeretek lovagolni és nem lennék képes megenni inkább házi kedvencként tekintek rá úgy mint egy macskára mondjuk.

Sem házi-, sem vadnyúlat nem eszem. Nem azért, mert "cuki", hanem, mert nem szeretem az ízét. Illetve azt sem ennék, ami nem nagyon jellemző Európában, pl. tengeri malacot.

A saját emumat(vagy akármit) nem enném meg, de amúgy meg gond népkül megenném az emuhúst. A nyúl ugyan ez. Én azt nem eszem meg amit házikedvencként tartok, mivel az nem azért van. Egyébként nem válogatok az emlősök között. Polipot, bogarat nem ennék.

Békacomb,galambhús,ezektől undorodom.