Alapvetően jó vagy rossz az ha egy ember nyers, szókimondó?

Szerintem jó az, ha kimondjuk, azt amit gondolunk, de nem az a cél, hogy a másikat megbántsuk, hanem az, hogy kiálljunk magunkért, ill. elmondjuk, ami zavar, és szeretnénk, ha a másik változna. Nem harcban lenni a másikkal.

Általában én is az erőszakmentes kommunikáció híve vagyok, de vannak esetek, amikor bizony ez NEM működik. Egy szociopatával vagy pszichopatával szemben nem működik, hacsak nincsenek kiszolgáltatott, alárendelt helyzetben, de akkor sem értik meg az érzésed, csak azt, hogy így nem viselkedhetsz, csináld ezt, azt, de az érzésedet soha nem fogják megérteni, mert alkalmatlanok rá, és így nem is várhatod el tőlük. Mintha fából vaskarikát akarnál csinálni. Szóval nekik le kell egyszerűsíteni a dolgot. :)

#17, alapvetően egyetértek, de néhány gyakori félreértést vélek felfedezni a hozzászólásodban. Sokan úgy értelmezik az asszertív viselkedést, hogy kedvesek vagyunk, kifejezzük az érzelmeinket. Ezek valójában csak eszközök, de nem a lényeg.

Felvázoltad azt a klasszikus hamis dilemmát, miszerint létezik a kedves, érzelmekről beszélő, illetve a kemény, odamondós viselkedés, és ennyi a választásunk. Rossz helyen lett a törésvonal felállítva: a kedvesség és a nem kedvesség mentén.

Egy asszertív ember sokszor tűnik érzéketlennek, makacsnak, dominánsnak, de csakis arról beszél, hogy neki mire van szüksége, nem beszél rólad, nem támad, nem minősít, nem sérteget, nem manipulál és nem erőszakoskodik. Eközben viszont még lehet kőkemény, de nem lép be a te területedre.

Pl munkahelyi eset: egy kolléga nem jól teljesít, és néhány órásra becsült feladatokra logol napokat, és mégsincs velük kész. A te felállásod szerint itt két választás van: kifejezzük felé szépen, hogy nekünk ez mennyire fáj, és finoman kérjük, hogy változtasson, vagy keményen szembesítjük, hogy nem dolgozik. Az asszertív vezető viszont nem azt kezdi firtatni, hogy a kolléga dolgozik, vagy nem dolgozik, hanem arról fog beszélni, hogy neki egy ekkora feladat mennyit ér meg, és ha rendszeresen többe kerül, akkor változtatni fog. Ezt megteheti először kedvesen, majd keményen, de végig ugyanazt fogja mondani.

A szociopatákra vetítve ez azért érdekes, mert egy asszertív emberrel szemben a teljes eszköztelenséget fogják megtapasztalni, lepattannak róla, és inkább keresnek másik áldozatot. Ha agresszíven támadnánk a szociopatát, akiről a sértés pont ugyanúgy lepereg, mint az érzelmeink kifejezése, csak jól megmutatjuk neki, hogy félünk tőle és hogy hol a gyenge pontunk. Nem kérdés, melyik irányba érdemes menni.

ma 08:09

Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, mert így kiderült számomra, és tisztázhatom, hogy alapvető félreértés van az asszertív kommunikációval kapcsolatosan.

1. Az asszertív kommunikáció nem csak "kedves" lehet. Asszertív kommunikáció az is, ha azt, mondom, hogy dühös vagyok, mert tehetetlen vagyok, dühös vagyok, mert nem tudok bízni benned, dühös vagyok, mert kupleráj van, pedig már négy napja ki kellett volna takarítanod. És holnap lesz a tűzvédelmi ellenőrzés, és ha ezt látják, akkor megbüntetik a céget, és engem is letol majd az igazgató, amit a legkevésbé sem kívánok.

És ezt nem kell mosolyogva mondani, ha dühös az ember, akkor igenis látszódhat rajta, hogy ingerült. Szó sincs arról, hogy el kell fojtania, lepleznie kell az érzéseit, meg kell játszania magát. Hangos is lehet, ahogy egy dühös ember.

Továbbá az asszertív kommunikáció egyáltalán nem zárja ki azt, hogy kérdezzünk, sőt.

Folytatódhat úgy, hogy:

Nagyon szeretném megérteni, hogy miért van még mindig rendetlenség. Tudsz erre valami elfogadható magyarázatot adni?

És akkor te is előadhatod a magadét. De kérdés nélkül is elmondhatod a magadét, mert az asszertív kommunikáció párbeszéd, és nem arról szól, hogy én elmondom a magamét és a másikat nem hallgatom meg, fanem elfutok.

És ha elmondod a magadét, pl. Sajnos kórházban voltam, és elvesztettem a telefonomat, nem tudtalak értesíteni.

Akkor erre azt mondom, hogy

Hú, így már egészen más, szörnyen sajnálom, remélem már jobban vagy.

És akkor már tényleg nem vagyok dühös, és mivel kiderült, hogy mi az ok, akkor a bizalmatlanság is megszűnt, és ismét türelmes vagyok, még akkor is, ha körmünkre ég a munka, mert holnap tűzvédelmi ellenőrzés lesz. És akkor gyorsan elkezdhetek arra fókuszálni, hogy hogy oldjam meg a problémát.

Persze ha nincs magyarázatod, akkor azzal is végződhet, hogy azt mondom, hogy sajnos meg kell váljak tőled, mert nekem olyan munkaerő kell akire számíthatok, és határidőre rendesen elvégzi a munkáját. Vagy esetleg azt mondom, hogy most adok egy utolsó lehetőséget, egy órán belül visszajövök, és megnézem, hogy haladsz, és ha nem látok hatalmas előrelépést, akkor hívok mást, és felmondok neked.

Az asszertív kommunikáció nem csak kedves lehet. Az asszertív ember is lehet tehát indulatos, feldúlt, elkeseredett, frusztrált, fáradt, türelmetlen, kétségbeesett, és ezeket mind ki is fejezheti asszertíven, és kifejezheti a szükségletét is.

Más esetben, pl. nézeteltérésnél is tényeket közöl, érvel, stb. és nem személyeskedik. És persze meghallgatja az ellenérvet, az esetleges cáfolatot, és azokra érdemben reagál.

Mert az a célja, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz, és nem az, hogy megerőszakolja a másikat.

És még sorolhatnék sok helyzetet, ami nem konfliktuskerülő kedvességről szól.

Az utolsó bekezdésemben engem erősítettél meg: Ott elmegy a szociopata füle mellett az érzés, nála nem működik. Ott konkrétan az elvárást kell helyezni a hangsúlyt, de az asszertív kommunikációnál is ki kell fejezni az elvárást természetesen.

De a szociopatáról a vádaskodás és a személyeskedő hangnem is ugyanúgy lepereg, az sem hatja meg, mert leszarja, hogy mi a véleményed róla.