Akinek nyers, szókimondó természete van az örökletes vagy csak a nevelésen, megszokáson múlik?

Szerintem ez a "természet" dolog a nevelésen múlik.

Mindig mondják, hogy "tiszta anyád vagy!" De ez valószínű azért van, mert anyukám tette ki a nevelés nagyrészét, így az ő szokásait vettem fel.

Húgom viszont apásabb - ő apával több időt töltött, tölt, apám kifejezett mása, ezért rá jobban hasonlít természetileg.

Na meg ugye iskolában, óvodákban, közvetlen környezetünkben és az interneten is könnyen el tudunk bizonyos tulajdonságokat sajátítani.

Vagy csak néha belekényszerülsz ezekbe a tulajdonságokba.

Egyik ismerősömet bántják otthon, ezért ő is konfliktus kerülő. Bár az anyukája is az volt, szóval lehet örökletes.

Fogalmam sincs, ez csak az én elméletem :D

Inkább személyiség függő.

Ismerek egy testvérpárt, 2 év van csak közöttük. A nagyobbik nyers, ami a szívén, az a száján típus, ha kell, az egész világot elküldi melegebb éghajlatra. A kisebb viszont előbb gondolkodik, aztán beszél, asszertivan kommunikál, nem jellemző rá a nyers beszéd.

Mindkettőt ugyanaz a szülő nevelte, ugyanabba az iskolába jártak, ugyanarra az egyetemre is, ebből adódóan ugyanaz a baráti körük is. Mégis különböznek.

Nálam elnyomás következménye. Csendes, visszahúzódó gyerek voltam. Mindig azt mondták, hogy ha beszólnak akkor engedjem el a fülem mellett, ne szóljak vissza. Ha kimondtam amit őszintén gondoltam akkor kioktattak hogy ezt nem szabad... Esetleg kaptam egy pofont.

Amint beléptem a munka világába, ott is megmondta anyám hogy tűrjek mindent. Legyek visszafogott, kedves mindenkivel. Egy rossz szót se a munkatársaknak, a főnöknek tisztára nyalni a s3ggét stb.

Halmozódtak bennem a sérelmek, a megalazások, a sok nyomulás a munkatarsaktól, kéretlen "flörtök" stb.. Mindig az áldozat, az elnyomott voltam.

Egyszer csak belefáradtam. Nem tudtam tovább tűrni, befogni a pofám. Robbantam. 25 éves koromig csendes voltam, 4 éve tapló paraszt.