Beleszerettem az egyetemi oktatómba?

#12: „Ha egyedülálló az oktató...”

Ha eddig nem volt az, akkor majd varázsütésre azzá válik, miután a kérdező próbát tesz nála, ahogy azt javasolod neki :))

#14

Mondj egyetlen ilyen dolgot.

Nekem kicsit más a sztorim, de valamilyen szempontból hasonló, úgyhogy leírom. Még tini koromban nagyon "szerelmes" voltam egy magyar YouTuberbe, tényleg én is eljutottam arra a szintre, hogy arról fantáziálgattam, milyen lenne találkozni, egymásba szeretni, együtt lenni vele... Utólag már látom, hogy ez azért történt, mert volt bennem egy csomó felgyülemlett "felesleges" szeretet, amit nagyon szerettem volna valaki iránt kifejezni, de nem volt senki olyan a környezetemben, akit el tudtam volna ezzel árasztani, ezért kreáltam magamnak egy fantáziát, és azon vezettem le ezeket az érzelmeket. Akkor múlt végül el a dolog, amikor lett egy igazi párom, aki a kortársam volt, egy suliba jártunk, és végre egy "valóságos" helyzetben tudtam kimutatni a szerelmemet valaki irányába. Lehet, hogy nálad is ez van, hogy vágysz egy szerelemre, szeretnél valakihez kötődni, és most a professzorodra tolod rá ezeket az érzelmeket. De nem őt szereted, nem hozzá vonzódsz, hanem egy ideához, amit felépítettél róla, egy fantáziához, ami nyilván pont a saját ízlésedhez van szabva.

Szerintem fogadd ezt el, hogy oké, van ez a fantáziám, de tudatosítsd magadban, hogy ennek a fantázia talaján kell megmaradnia kizárólag. Próbálj meg társaságba járni, korodbeliekkel ismerkedni. Fogsz majd olyan társat találni, akit majd magáért fogsz ennyire imádni, nem pedig azért a képért, amit magadban felépítesz róla.