Mennyire határozza meg az embert a saját múltja?

Nagyon érdekes kérdés, meg a válaszok is tetszettek.

Engem mondjuk érdekel az emberek múltja, főleg azé, akivel épp ismerkedem, pláne párkapcsolat reményében. Mert nem kalandokra, pár hónapos dolgokra vágyom, hanem egy olyasvalakire, akivel az egész életem le tudnám élni, így nagyon nem mindegy, milyen az illető. És milyen múltja van. Persze, változunk, fejlődünk, hibázunk, de nagyon fontos, hogy konkrétan mik voltak azok a hibák, tanult-e belőlük, vagy esetleg, újra elköveti őket.

A "de megváltoztam!" kijelentésekre pedig nagyon figyelek. Sokszor pont azok mondogatják ezt sokat, akikben ez a folyamat nem történt meg, de maguknak is szeretnék ezt sugallni.

Megcsalás terén eléggé merev a gondolkodásom, amiért kaptam már hideget, meleget, de én egyszerűen nem tudnék többet olyan emberben megbízni, aki egyszer félrelépett, mert úgy gondolom, hogy akkor nem is szeretett, nem is tisztelt igazán.

A randis példánál maradva; nekem nem férne bele egy olyan emberrel való járás, aki 2x csalta meg a házastársait (!) előttem. Tudom, megint merev gondolkodás, de nem tudnék nem azon agyalni, hogy "akkor ezt tenné velem is?".

Nem azt mondom, hogy csak a múltjából vonok le valakiről következtetést, de nagyon sokat elárul az illetőről.

A "sors" is egy nagyon érdekes dolog amúgy. Volt olyan, hogy szinte foggal-körömmel küzdöttem valami ellen (túlzás, de így is érthető remélem, amúgy a vezetés és a német nyelv volt), most meg ott tartok, hogy szinte biztos, hogy mindkettő kelleni fog, rövid időn belül. De apának is volt ilyesmi, neki az Office 365 csomag mindennapos, rutinos, felhasználó szintű alkalmazása, főleg az Excel, most meg konkrétan napi szinten kell, hogy használja.

Olyan is volt, hogy kerülgettem valamit, mint a forrókását, aztán, mikor legkevésbé számítottam rá, teljes erővel talált arcon. Ami tuti nem volt véletlen.

14. Azt mondják, az a sors, ami:

1. Minden erőfeszítésed ellenére nem történik meg.

2. Minden tiltakozásod ellenére megtörténik.