Ez mennyire gyakori?

Azt nem tudom, hogy mennyire gyakori. Nálam például a távolságtartás alap és a bizalom is csak addig tart ameddig az illető fél el nem játssza azt. De túl sokan és túl sokszor bántottak már, hogy vakon meg tudjak nyílni bárkinek vagy közel tudjam magamhoz engedni az embereket.

Félre értés véget nem az a célom, hogy áldozati szerepbe tetszelegjek bárkinek is, mert ezekről a dolgokról szimplán nem szoktam beszélni. A másik embert általában bármikor meghallgatom, de én saját magamról ritkán beszélek bármit is.

Szerintem is elég gyakori.

Valamelyest amúgy rám is igaz. Azokban az emberekben megbízom, akiket én választottam magam köré, plusz a rokonok egy része (tehát szüleim, unokatesók, barátok, számomra kedvesebb közelebbi ismerősök), másokkal viszont nem osztok meg magamról, a magánéletemről semmit sem, különösen munkahelyen nem. Túlzottan sokszor visszaéltek vele, illetve nem is tartozik rájuk minden/semmi. Őket meghallgatom, ha úgy van, de magamról akkor sem mesélek.

Hát ha elégszer megégeti magát az ember, alap hogy óvatos lesz. És tényleg egyre több az erkölcstelen, vagy nem korrekt ember, aki csak lehúzni akarja a másikat, mindenféle értelemben.

Szóval én mostanra óvatos vagyok, még ha nem is mutatom ki mindig nyíltan. De van egy alapvető távolságtartásom, és folyamatosan figyelem a másikat. Aztán ahogy egyre inkább válik megbízhatóvá, úgy engedem lentebb én is a falakat. Ehhez persze jó emberismeret sem árt, de ha valaki foglalkozik a témával és elemzi a régi hibáit is (meg akár mások hibáit is), akkor egész jól tudja növelni végül.