Hogyan dolgozzam fel, hogy a keresztény iskola miatt elveszítettem a gyerekkori szerelmemet?
Mindenféle hülyeséget súlykoltak belénk, ezért úgy éreztem kisgyerekként, hogy bűnös dolog az, hogy XY tetszik nekem. Ezért se neki, sem a szüleimnek nem mertem elmondani. Küszködtem, mert elakartam neki mondani, mert mindig volt köztünk valami, de meg votlam bénítva. Teltek az évek és tini korban sem mertem neki elmondani. Szenvedtem a kettősségtől, hogy egyfelől szeretem belül, de másfelől meg ez bűn.
Zárójel: tudom, hogy nem bűn, de a felnőttek manipulációja miatt ketté volt szakadva a gyermekkori elmém.
Most meg furcsán érzem magamat, ahogy ezen filózok. Meg vagyok elégedve az életemmel, jól halad minden, de mégis ott van a fejemben a "mi lett volna, ha".
Azért nem keresném fel, mert ő ma már egy teljesen másik ember és csak az emlékébe lennék ma szerelmes. Tehát ez a vonat már elment.
Mit javasoltok?
válasza:Szerintem ha lesz egy jó, boldog párkapcsolatod, akkor el fogod felejteni.
Másrészt pedig sztem nyugodtan keresd fel,
válasza:#1
Az a furcsa, hogy a párkapcsolat sem felejteti el velem. Ha éppen rossz a hangulat a párkapcsolatomban, mindig felmerül az álmaimban, pedig nem is akarok rá gondolni.
#2
Gyerekkorunkban éreztem, hogy kapcsolódunk egymáshoz, de én sem és ő sem mertünk lépni, legalább elmondani az érzéseinket. Később azt mondta, hogy szeretett - de ekkor már kettéváltak az útjaink teljesen.
válasza:Felnőttél. Most tovább tudsz lépni.
Nem egy gyerekkori szerelmen múlik a felnőttkorod.
válasza:Rossz a kérdés.
Nem a keresztény iskola tehet róla, ugyanis az átlag ember nem így reagál a keresztény iskolára. (Én is keresztény suliba jártam, ízig-vérig ateista lettem, ott is utáltam, meg a hittan tanáraim is utáltak engem... De első sorban nem magamra gondolok, másokat se nyomorított meg így az iskola, pedig 800+ diák járt oda.)
Nem "veszítetted el" a szerelmedet, mert sosem voltatok együtt.
Ez inkább a kihagyás miatti szorongás, úgy érzed, lemaradtál valamiről. Ez egy szorongós állapotokkal járó gyakori jelenség, ahol valaki mindig azt nézi, hogy ha másként történtek volna a dolgok, most biztos jobb lenne.
Nem lehet tudni persze, hogy mi lett volna, ha elmondod, de kb annak van a legkevesebb esélye, hogy azóta is boldog élnétek míg meg nem haltok. Az első szerelem kb az esetek 90%-ában bukás, okkal. Akkor még nem azért szeretünk valakit, amilyen, hanem még csak szárnyat bontogatunk mi is, még magunkat sem ismerjük, nemhogy a másikat, így pedig szeretni sem lehet.
Amit csinálnod kellene: egyrészt ebből az érzésből indulj ki, és legközelebb ne mondj le valamiről, amire vágysz csak azért, mert mások nem adják rá az áldásukat.
Másrészt pedig én ajánlom pszichológus felkeresését, mert az nagyon nem egészséges, sőt, kifejezetten destruktív, ha "mi lett volna, ha"-ba menekülsz az aktuális párkapcsolatod problémáinál. Így kb bebetonozod a helyzetet, ahelyett, hogy fejlődnél a kapcsolatban és együtt dolgoznátok rajta, te inkább kifelé pillantgatsz. Egy pszichológus tud segíteni magadban helyretenni ezeket.
#6, én is ateista lettem...
Persze, lehet, hogy nem lettünk volna sokáig együtt. Szóval, simán lehet, hogy nem veszítettem el, ahogy mondod.
Ami zavar, hogy én nem direkt gondolok rá, mint "kifelé pillantgatás". Egyáltalán nem jár a fejemben, csak éjszaka felbukkan az álmomban.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!