Miért zavar az valakit, ha másnak nem a munka és a harácsolás az élete?

Vannak emberek akiknek egyáltalán nincs személyiségük és vágyaik, így kizárólag a munka ad értelmet az életüknek. Ez gyakori jelenség, erre épül az oktatás is. A gyerekekekből nagyon hamar kiölik a saját akaratot és önálló gondolatokat, hogy még véletlenül se legyen identitásuk az iskola/munka intézményén kívül, szóval ezek a gyerekek felnőve csak a munkában tudnak kiteljesedni. Még a szabadidejükben sem használják a saját kreativitásukat. Régen a tévézés ment, manapság a netezés, de én még az olvasást is ide sorolom; eszképizmus az egész, csak elmerülnek egy olyan világban ami eléjük van rakva.

Ami elég szomorú... A munka hozzá tartozik az egészséges élethez, viszont az élet messze többről szól.

Igaza van 4-esnek, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy milyen korban nőtt fel. Akkor nem volt annyi lehetőség, mint most. A gyerek + fiatalkor pedig markánsan rányomhatja (és rá is nyomja az emberek túlnyomó többségére) a bélyegét, ezzel megpecsételve a későbbi és hátralévő éveit.

Korántsem mindegy, hogy ki milyen környezetben nőtt fel és milyen alapvetőnek számítandó tudásokat kapott vagy nem kapott és hogy milyen kapcsolataik voltak - még egyszer: figyelembe véve azt, hogy milyen időkben éltek!! (Szüleim 70+ évesek, ők tehát benne voltak abban a korban, ami igen kemény volt. Mai napig még mindig félnek attól, hogy megfigyel(het)ik őket, pedig már 30+ éve, hogy megváltozott a rendszer. Rám is rám ragadt ez és a túlnyomó többsége már eltűnt belőlem, egy kevés még van bennem belőle (ami részben jogos is... mostanában ezen határ megkeresésén dolgozok).

Azt ne hagyd figyelmen kívül, hogy aki kemény időket él meg, annak nem igen lesznek új mély barátai, ismerősei, és emiatt keserűen éli le az életét, mert nem lesznek tartalmas beszélgetések és nem lesz honnan táplálkozzon információ terén.

Lehet irigység is, meg lebénult gondolkozás (ami talán döntő többségben egyén hibája lehet).

Az én szüleim is olyan "semmi gondolatom nincs, hogy minek éljek" típusúak. És nem a kor miatt és nem amiatt, mert már lassan közlekednek stb.

Ma valóban a kényelmet választják, választjuk. Ehhez vagyunk hozzászokva. Nem nehéz fizikai munkát dolgozunk a legtöbben, mknt régebben, hanem irodai munkát és más könnyebb munkát is. Az egész élet drasztikusan megváltozott a 30-50 évvel ezelőtthöz képest, tehát én értem, hogy miért ilyen apukád.

Továbbá régebben nagyobb elvárások voltak, keményebb élet volt.

Na, tehát ezek meg még más dolgok eredményezik az ilyet. Hogy ezért mennyire szabad őket hibáztatni vagy minket azért, mert nem gondolkozunk el mondjuk az itt leírtakon, ezt mindenkire rábízom. Csak lássuk meg mi fiatalok is, hogy gyakran mi sem tanulmányozzuk az ő múltbeli életüket és emiatt vonunk le helytelen vagy nem egész következtetéseket.

Saját véleményem: Legvalószínűbbnek tartom, hogy a kérdésedre igen a válasz, de csak akkor, ha így hangzik: Szerintetek ez inkább irigység, mert neki nem volt lehetősége fiatalon? - Így már mindjárt máshogy néz ki a kérdés. - Még egyszer: Figyelembe véve a múltját, amiben felnőtt.