Egész gyerekkoron át tartó "bullyingolás" életreszóló nyomot hagy a személyiségen? Meg lehet szabadulni a negatív következményeitől?
Tegyük fel hogy van valaki, akit már óvodás kora óta bántalmaz otthon az alkoholista apja, és a belenevelt félelem miatt nyilván visszahúzódó lesz, ami a sok kegyetlen és szadista gyerek között nyilván egy óriási céltába lesz rajta. Fizikailag is nagyon lassan érő, rendkívül kistermetű fiú gyermek, természetesen azonnal kikezdik társai. Tisztán szadizmusból folyamatosan megalázzák, bántalmazzák fizikailag/verbálisan, teljesen elnyomják, lenézik. Alig van 1-2 barátja, de ők se őszinte igaz barátok. Azt hiszi csak az általános iskola ennyire sz...r és alig várja hogy elballagjon. Elballag, bekerül a középiskolába, ahol az előzőnél még fényévekkel szörnyűbb társaságba kerül. Itt lesz csak igazán pokol az élete. Még durvábban megalázzák, még durvábban bántalmazzák, még jobban éreztetik vele, hogy egy nyomi, akit nem akarnak, hogy közéjük tartozzon.
Időközben ez a fiú hirtelen a semmiből megnő, megnyúlik, kiszélesednek a vállai. Fizikailag erősebb lesz, de fejben ugyanolyan szerencsétlen, gyámoltalan marad, így továbbra is rajta marad a céltábla. Azonban szépen lassan elkezd visszavágni és kiharcolni magának egy minimális tekintélyt, verekedésekben is kezd agresszívabb lenni és felülkerekedni, ezért a középsuli utolsó két évében már inkább nem alázzák fizikailag, csak simán számkivetett marad a közösségen kívül akinek párszor még beszólnak, de már nem csinálnak meg vele olyan extrém dolgokat, mint azelőtt.
Ez a srác aztán elballag, világgá megy, rengeteg új inger és kihívás éri a felnőtt életben. Megedzik a körülmények, minden új tapasztalat hozzáad valamit a személyiségéhez és idővel kezd megváltozni. Egyre nyitottabb lesz, kialakul egy határozott kiállása, tájékozottá válik, intelligens, rendszeresen edz és a fizikuma is megnyerő, megtalálja végre a hozzáillő öltözködési, haj, stb. stílust és egyesek szerint egészen karizmatikus férfivé válik.
Akik 24-25 éves korában ismerték meg, el nem képzelnék róla, miken ment keresztül 18 éves kora előtt. Egy határozott, jó megjelenésű, pozitív fiatal férfit látnak aki boldogul a mindennapok kihívásaival.
Viszont továbbra is ott van benne a bántalmazott, porig alázott, védtelen gyermek, aki nehezen hagyja, hogy megbízzon másokban és szoros kapcsolatokat alakítson ki. Továbbra is ott élnek benne élénken az emlékek arról, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek és ezek az emlékek bármikor felelevenednek, mikor a gyerekkorára gondol, a gyerekkoráról kérdezi valaki, gyerekkori albumokat néz, stb.
Hogy ez szépen lassan enyhül, abban biztos vagyok.. De el is tűnik ez valaha, vagy végig fogja őt kísérni ez az egész életén?
válasza:"aki nehezen hagyja, hogy megbízzon másokban és szoros kapcsolatokat alakítson ki. Továbbra is ott élnek benne élénken az emlékek arról, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek"
Örülj neki, legalább felnyílt a szemed. Megtanultad hogy csak magadra számíthatsz az életben, önerőből kell elérni mindent. Nem egy elkényeztetett hiperérzékeny kis hópihe vagy aki csak a saját burkában létezik. Engem is zaklattak általánosban, és utólag visszagondolva hálás vagyok érte. Rengeteg erőt adott nekem az a pár év, és biztos nem tartanék most itt, ha nem történt volna meg. Gimnáziumban már népszerű gyerek voltam, és senki se gondolta volna hogy általánosban ki voltam rekesztve. Úgyhogy én sokat tanultam belőle. Megtanultam például, hogy lehetsz te akármilyen kedves vagy jószívű, mindig az erősebb győz. Azóta nem hagyom hogy újra olyan helyzetbe kerüljek hogy bárki is erősebb legyen nálam. Persze ez az egész egy kétélű penge, valakiből csak a rosszat hozza ki a zaklatás, és egy életre megnyomorodik lelkileg, de vannak akiknek kifejezetten jót tesz. Tegyél róla hogy az utóbbi legyél, és meríts belőle erőt
válasza:Személyesen ismertem egy ilyen srácot, sokban azonos a sorsa az általad leírtakkal.
Meg kell mondjam,hogy kulturáltabb,szimpatikusabb és udvariasabb emberrel az utóbbi években egyáltalán nem találkoztam - csak vele.Sokat beszélgettünk,több alkalommal.Talán az is segített ebben, hogy tanár voltam és elég jó az emberismeretem. Ő egy elsőre elég modoros de belül egy tiszta szívű ,24 éves srác volt.A világ felé elég hidegnek mutatta magát, alacsonysága is bántotta,de ahogy érzékelem ez már eltűnt belőle.
Viszont voltak olyan momentumok,amik szerintem megmaradnak benne sokáig.Ezekről viszont, ha a kérdezőt érdekli, akkor privátban beszélnék csak.
F
válasza:Mintha csak engem írtál le volna, azzal a különbséggel, hogy én kislány voltam. És a középiskolánál változott ez meg, igaz nem voltak barátaim, de senki nem bántott. De nálam is óvodásan kezdődött a kirekesztés. Az anyám mindig is egy szigorú érzelemmentes ember volt, aki sosem vigasztalt és nem lehetett vele az érzéseimről beszélni.
Mára egy céltudatos kedves, de visszahúzódó nő lett belőlem. Én megszabadulni nem tudtam ezektől az emlékektől, de megtanított arra, hogy mik az értékek számomra és mire vágyom.
válasza:Most leírtad hogy mennyit változott a személyiséged az elmúlt időben erre megkérdezed, hogy vajon változhat-e ez.
Nyilvan igen, te is tudod hogy változhat, és ahogy újabb és újabb ingerek érnek változni is fog. Megismersz valakit akiben hosszú idő után megbízol, megnyílsz, aki nem árul el, nem bánt, és egyből kicsit nyitottabb leszek, kevésbé távolságtartó az emberekkel.
Tapasztalatból mondom, én is így indultam, kb ugyan ott tartok ahol te, korban, személyiségfejlődésben egyaránt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!