Van itt olyan ember, akinek eszméletlenül unalmas az élete?

🙋🏼‍♀️

egyedül érzem jól magam🤷🏼‍♀️

Én tudok erre még rátenni, nekem már lassan igényem sincs arra, hogy bármit is csináljak. Azokat a dolgokat is unom, amikbe régen menekültem, hogy ne kelljen azon gondolkozzak, hogy nincsenek barátaim, egzisztenciám, családom, ... .

Ugyanakkor nem értelek titeket, ha ennyire vágytok arra, hogy legyen valakitek akivel lehet menni szórakozni, akkor miért nem kerestek egy hasonlóan magányos, extrovertált pasit/nőt és léptek vele véd- és dacszövetségre?

#5 az extrovertált emberek nem magányosak, nekik van életük.

A kapcsolat pedig nálam úgy működik, h nagyon régen is iszonyat nehezen ismerkedtem. Aztán telt múlt az idő és annyira elmagányosodtam, h már nem nagyon tudok beszélgetni senkivel. Konkrétan nem tudom mit mondjak, ha valakivel nem munka, hanem magán témában beszélek. Emellé jön az önbizalomhiány és talán depresszió is, elég szomorkás, talán energiavámpír ember is lettem, ami totál ellehetetleníti a kapcsolat építést nálam. Nem fog ez már változni, amíg élek.

#3

Dettó!

Egy ideig közösségben dolgoztam, ahol felmondtam és most már homeoffice 100%ban, annyit nem kommunikálok, mint régen. Itthon a szüleimmel elbeszélgetek, de kb ennyi. Senki mással, ismerkedni nem tudok, félénk vagyok, csendes, ha valakivel beszélgetnem kell csak erőlködés az egész. Szívesen mennék én is programokra, még volt bakancslistám is régen, hogy hova szeretnék eljutni, de egyedül egyrészt félek, másrészt szoronganék, hogy kb mindenki mással van én meg, mint egy f@sz ott àllnék magamban, egyszerűen nem élvezném. Párkapcsolatom nincs, ugye itt is már problémás vagyok eleve, hogy alig beszélek, nem vagyok tapasztalt, szóval veszett ügy az egész. Csak azt veszem majd észre, hogy itt vegetálok évek óta, aztán elmúlik felettem az idő.

G***i munka miatt hogy allandoan munkaba kell jarni emaitt nincs eletkedvem

Mas meg nyer a lotton 100 ezer milliardot es visszamegy dolgozni

A kocsog rabszolga