Miért van manapság egyre több olyan ember, akinek gyér a kommunikációja? Keveset beszélnek, van, hogy emellé figyelemzavar is társul, pl. nem válaszolnak pontosan adott kérdésre, mintha nem is értették volna meg a kérdés lényegét.

Ezt én is észrevettem egy régi fórumon, valahogy más hogy fejezték ki magukat az emberek 20 éve. Nem tudom, olyan furcsa lett a kommunikáció manapság, olyan felületes meg gyors, már nincs az embereknek türelmük a másikra beszélgetni, mert az nem olyan gyors meg izgalmas mint a görgetés.

Pedig egy jó beszélgetést nem tud pótolni semmi..

Olyan ez mintha egy full fel tuningolt autóba ülnél be és közbe meg alig megy 50-el,

a beszélgetés meg ehhezképest mondjuk egy fekete nem túl látványos ferrari, de beülsz és mész 300-al.

Az egész világ úgy rohan, mintha lenne bármi értelme. A f.szom ki van az egésszel.

A legjobban az nyír ki, amikor a családi asztal körül azt látom, hogy az egyetlen ember, aki meg tudná mondani, mi volt a kezdeti táma, ahonnan ide jutottunk, én vagyok. Én, aki nem vagyok része a beszélgetésnek, csak ülök a sarokban, és csak úgy félig-meddig figyelek.

Nem egy tanulmány készült arról az utóbbi években, hogy az emberek figyelme milyen drasztikusan csökken, milyen kevés ideig tudnak egy dologra úgy igazán, becsülettel figyelni. Ennek oka elég sokszor a közösségi média, a telefon volt.

Ha megnézzük, már Instán, FB, YouTube-on is megjelentek a "short"-ok, amik direkt arra mennek, hogy minél rövidebbek legyenek, minél több dolgot bele tudjanak sűríteni, hogy az emberek véletlenül se pörgessék tovább, ne unják meg.

Túl sok inger ér minket, főleg a neten, és az agyunk, mi magunk, nem igazán tudjuk őket kellően feldolgozni.

A mostani tiniket, és fiatalabbak sajnálom igazán, mert ők a közösségi média hálójában nőnek fel, és el sem tudják már képzelni nélkülük az életet.

Annyiszor járok én is úgy, hogy terjedelmesebben, részletesebben mesélek, és érzem a másikon, hogy meg sem próbál követni, hogy elveszti a fonalat a dolog elején, és beletörődik. Pedig azért annyira csavarosan, komplexen nem szoktam fogalmazni, de így is bánt, hogy sokan nem is próbálkoznak tartani velem a lépést. Van olyan rokonom is, aki rendszeresen beszólogat, hogy fogjam rövidre, mondjam el neki a lényeget 2-3 mondatban. De néha egyszerűen nem lehet annyira elnagyolni dolgokat, és konkrétan felhúzza magát, hogy az idejével játszom -_- pedig régen ő is hasonló volt..

Mindenki rohan, sokan felületesek, "nincs idejük semmire", pedig az emberi kapcsolatok lehetetlen máshogy pótolni (érdemi és minőségi romlás nélkül!), sokaknak mégsem fontosak már kellően.

Sokan butulnak is el, a neten látottakat tanulják el (amik ugye a rövidítésről, kapkodásról, leegyszerűsítésről szólnak), nincs elég szókincsük, nem tudják magukat kellően kifejezni. A fiatalok közül kevesen olvasnak igényes könyveket, nem tudnak bennük kellően elmerülni, hamar elterelődik a figyelmük.

Nekem is annyi ismerősöm van, akivel nem szeretek írásban kommunikálni, mert sokszor az a reakciójuk, hogy egy emojit biggyesztenek az üzenetemre, vagy küldenek egy mémet. Ami jó, eleinte vicces, de egy ponton már bánt, mert mélyebb, komolyabb beszélgetésre számítottam, vagy amúgy annak is indult.

Szociális készségek is romlottak a net miatt, mert egy csomóan a képernyők mögött kommunikáltak, ehhez szoktak hozzá, vagy rosszabb, ebben nőttek fel. Ezeket a készségeket pedig elsősorban fiatalkorban sajátítjuk el, és azokat fejleszteni, kialakítani, pláne idősebb fejjel, hatványozottan nehezebb. Így, mikor kikerülnek a valóvilágba, a hús-vér emberek mellé, akkor jönnek a kellemetlenebb pillanatok. De nem vagyok álszent, ezekben a sorokban magamra ismertem, szóval tapasztalatból is beszélek. Vannak szociálisan kínos pillanataim :D de igyekszem aktívan dolgozni azon, hogy ezekből minél kevesebb legyen.

És nem lenézésből, de szerintem ez az, ami sokakból hiányzik. Sokan nem is látják, fogják fel a problémát, vagy csak szimplán nem érdekli őket (mondván: "jóvanazúgy") pedig már nagyon elterjedt, és szerintem ennél csak rosszabb lesz, de ne legyen igazam.