Hogyan lehet a legkönnyebben feldolgozni egy szerettünk halálát?

Részvétem.

Már átéltem én is a gyászt, nem is egyszer. Sok dolog juttatta/juttatja eszembe őket, de egy idő után ez már nem fájó. Vagyis valamilyen szinten igen, de azért kell emlékezni.

Én igazából semmit nem tettem a feldolgozás érdekében, csak éltem tovább az életem. Tény, hatással voltak az életemre ettől még.

Próbáld meg élni az életed tovább, emlékezni, hogy a szívedbe mindig ott maradjon, és könnyebb lesz egy idő után. Főleg ha elhiszed, hogy a szívedben még mindig veled van, a lelke még lát téged él. Lehet sokak szerint ilyen nem létezik, de szerintem igen. Én így tudtam feldolgozni.

Részvétem kedves kérdező. Én is vesztettem már el szülőt. Igazából hagyni kell a gyászfolyamatot lejátszódni benned. Úgy értem, ha nincs kedved semmihez, vagy ha nincs kedved találkozni senkivel az egy teljesen normális folyamat. Kell az egyedüllét. A magány. De ne hagyd, hogy az egyedüllét és a káros szenvedélyek magukkal vigyenek. Erre figyelj!! Az idő fog segíteni. Bizonyos eltelt idővel viszont vissza kell térni az életbe. Utána meg kell próbálnod ismét jól érezni magad. Tudom ez most távolinak tűnik.

Sok erőt és kitartást kívánok!!

Sehogy. Majd magàtól alakul benned minden érzéd. Lesz hogy rosszabb lesz, lesz hogy könnyebb, aztán hirtelen megint borzasztó. Ez ilyen. Innentől kezdve ez az életed mindennapi része lesz. Mikor már kicsit ülepedett, akkor próbáld tudatosítani magadban, hogy ez az élet rendje. Te is egyszer megfogsz halni, amikor lejár az időd. Mindenki ugyanoda jut végül.

Ha lesz sajàt családod úgy már picit könnyebb, a sajàt gyereked nagy életakarást tud adni.

Amúgy egyszerűen nincs gyógymód. Szar az élet sajnos.

Nagy általánosságban annyit lehet írni, hogy az ember illően temesse el, adjon lehetőséget magának a fájdalma megélésére.

Nem szerencsés szentélyt csinálni az üresen maradt szülői házból. És pszichológusok szerint kell egy hely, ahová ki tud menni az ember a halottjához. Tehát a szétszóratás vagy pláne a hamvak otthon őrzése nem segíti a gyászmunkát.

Jó, ha vannak tennivalók, amik elvonják az ember figyelmét. Katasztrofális, ha valaki emiatt hónapokon át nem dolgozik (hallottam ilyenről).

Szülő elvesztésére nagyon jó enyhülés, ha van kisgyereked, aki egyrészt eleve igényli a foglalkozást, másrészt természetes életvidámságával téged is jobb kedvre hangol. Meg érzed rajta a családod folytonosságát.

Ha hiszel a túlvilágban, akkor könnyebben fel tudod dolgozni egy hozzátartozód elvesztését.

Ismerek olyat, aki ateista, nem hisz ilyen dolgokban és állítása szerint évről évre jobban fáj neki az édesanyja elvesztése