Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Hogyan álljak talpra? Ti mit...

Hogyan álljak talpra? Ti mit tennétek a helyemben? Orvosnak készültem, szerencsejáték függő lettem.

Figyelt kérdés

Hosszú leszek, de őszinte.

Vannak nem szép dolgok az életemben, de a legjobban a mai napig a szeretet hajt és az, hogy büszkék legyenek rám a szüleim és meg tudjam hálálni nekik mindazt, amit kaptam tőlük, és idős korukban is gondtalan életet tudjak biztosítani nekik.


Sztorim:

Óvodás korom óta nagyon érdekelt a pénz, ezért azon rágódtam mindig is, hogyan legyek gazdag.

Gyerekként abban gondolkoztam, hogy melyik az a szakma, amiben jól lehet keresni. Mindenhol azt olvastam, hogy külföldön az orvosok keresnek a legjobban, és megbecsült szakma.

Ezen belül amit magaménak éreztem, az a fogorvosi volt. Itthon is milliós fizetés, külföldön sokmilliós.


Érettségi évében belekezdtem, de emelt szinten megírni a biosz kémia érettségit 80% fölé nagy feladat volt, nem ment.

Nagyon jó eszű vagyok, de sosem volt seggem tanulni, és utálok olvasni. Lassan is megy, nem is köt le, elkalandozok.

Rendszeres puskázással és órák előtti magolással képes voltam majdnem kitűnő eredményt hozni, érettségin is 4/5 ös minden sorban, kivéve az emeltek.


A szüleim mindig támogattak, de elkezdett nagyon drágulni minden, a fizetések nem nőttek, és a magántanár drága volt. Dolgoztam heti 5 napot, és elkezdtem keresni. Étteremben dolgoztam, ahol a tulaj egy nagyon idős ember volt, és az alkalmazottak zsebre is játszottak, belevittek engem is. Nagyon könnyen kerestem 2015-18 között havi 600-800 ezret, ami nagyon könnyű és jó pénz volt. Élveztem, és ugyan továbbra is orvos akartam lenni, de nem tettem oda magam annyira. Úgy voltam vele, minek tanuljak még 5-6 évet, hogy 600-800 helyett keressek 800-1milliót.


Majd jött a pofára esés, bezárt a hely, eladták. Szerencsémre pont felvettek állami képzésre, 3 év után, 5x újraírva az érettségit felvettek.


Ugyan úgy akartam tanulni, ahogy középiskolában, vizsga előtt 1-2 nappal.

Akkora volt a nyomás, és az anyag, hogy esélyem nem volt. Közel 3 millió a tandíj, és évismétléssel kezdtem.

Közben mentek az ismerkedések, és tele voltam pénzzel, nagyon jó érzés volt, de elkezdtem stresszelni, mert fogyott.


Szüleim havi 50-100 ezerrel támogattak, de ez nagyon kevés volt megélni már akkor is. Ezt sem volt pofám eltenni, mert a mai napig hitelt fizetnek és a fizetésükből az utolsót adják oda, megtakarításuk szinte semmi, hónapról hónapra éltek. Mára javult valamit, de nem sokat. Szánalmas, de jelenleg is 27 évesen támogatnak ugyan úgy, közben egyetemre se járok és dolgozni sem. Bíznak benne, hogy hasznosan töltöm az időm, és tanulok itthon, közben semmit nem csinálok.


Jött a szerencsejáték. Az elején nyertem, sokáig tartott a széria, rengeteg mindent a nyereményekből finanszíroztam, de ha elkezdtem bukni, elszállt az agyam, nem bírtam leállni. Bepánikoltam, és nem azt néztem mennyit buktam, hanem azt, hogy muszáj visszanyernem, és nem érdekel az sem, ha még többet kell kockáztatnom.


Elment a második év is, többet tanultam, de a szerencsejátékok miatt elment a fókuszom, és 1 tantárgy nem lett meg, emiatt kirúgtak.

A legjobb barátaim ott kellett hagyjam, akikből mára 90%-ban mind orvos lett. Nézem a képeiket, boldogok, és fiatalon is luxus szinten élnek, ezer lehetőséggel.


Én közben újrafelvételiztem, felvettek, elment újabb 2 év, de be se jártam, csak sajnáltattam magam. Diákhitelt felvettem 6x750 ezret, és mind eljátszottam, az autóm árát eljátszottam. Amennyire sínen volt az életem 20 évesen, annyira szánalmas most 27 évesen.

Szüleim már teljesen lemondtak az egyetemről, nem is kérdeznek soha, nem is támogatnak, rám van bízva minden.


Elhagytam magam, meghíztam, nem dolgozok, nem sportolok.

Az utóbbi 2 évben 6 millió ft-ot szedtem össze nyerőszériával és vendéglátózással, de mára 1 van belőle, mert eljátszottam ezt is.


Az egyetemen még bent vagyok, de a passzív évekkel együtt 7 év eltelt így, és elsős vagyok. Mára teljesen megváltozott bennem minden, átértékeltem sok dolgot. Nem a pénz motivál, sokkal inkább szeretnék már egy minimális anyagi biztonságot és egy szerető társat, akiben tudok bízni és családot alapíthatnék.

De hova csináljak gyereket, ha magam sem tudom összeszedni?!

Vannak terveim, heti 5edzés, nulla alkohol, minőségi étkezés, időben kelés, napi 2-3 óra önfejlesztés, stb.

De nagyon nehéz, inkább csak fekszek egész nap és sajnáltatom magam.


Azt érzem, hogy elment az idő felettem. Ha össze is tudnám szedni magam és menne is a tanulás, akkor is 33 éves lennék, mire meglenne a fogorvosi diploma. Plusz az utolsó 2 évet (6millió) zsebből kéne kifizetni, és a következő 5 évem is kellene finanszírozni valamiből.

Jelenleg van egy marketinges vállalkozásom, szinte semmi dolgom, automatán működik, de csak havi 100-200 ezret hoz, ebből szerényen meg tudok élni, lakásom szerencsére van.

Az orvosin tanult anyagok egyáltalán nem érdekelnek. A fogorvosi szakmát nagyon magaménak érzem, nagyon empatikus vagyok és jó a kézügyességem, 100%-ig biztos vagyok benne, hogy szorgalmam is lenne hozzá, de az elméleti anyag az első években teljesen hidegen hagy és nagyon nehezen megfogható. (Molekuláris sejtbiologia, makroszkópos és mikroszkópos anatómia, biofizika, biokémia, élettan, stbstb.

Kb az utolsó 2 év az, aminek van is értelme, kis túlzással.



Annyira rottyon érzem magam, mivel 7 év óta mélyrepülés az életem, hogy mostanra sokalltam be nagyon. Határozottan fogok visszamenni az egyetemre és tanulni rendszeresen, nem siránkozni, de emellett nem tudom feldolgozni, hogy saját tőkémből a 7-9 évem alatt 10+ millió forintot buktam el, plusz van 6 millió diákhitelem, ami kamatozik és 6 millió, ami nem.

Jelenleg 1-2 barátom van csak, mindenki más elkopott mellőlem, és 28 évesen ülök vissza a padba a 18-22 évesek közé.


A szerencsejátékot abbahagytam végleg. A kísértés megvan minden nap, de nem kezdek bele és ennyi. Alkoholt sosem ittam rendszeresen, de ha igen akkor sokat. Mostanra teljesen kerülöm.

Megvannak a kezdő lépések, de hogyan gyorsítsam meg a folyamatot?

Pszichológusra sajnálom a pénzt nagyon, Bp-en 15-20 ezreket kérnek 50 percért, és a maradék 1 milliómon üldögélek, ami a vésztartalékom.


Mai napig nem tudom, hogyha rendszeresen tanulnék, menne-e az orvosi.

Mai napig nem tudom, hogy tényleg a szerencsejáték volt-e az oka az eddigieknek.

Mai napig nem tudom, hogy hagyjam-e az egészet, mert nem nekem való, közben egy pénzügyet kiràznék a kisujjamból levelezőn, mert az érdekel is.


Csajozni sincs kedvem, sem barátkozni, mert szégyellem magam, nem szeretek mesélni magamról és semmire nem tudok büszke lenni a szüleimen kívül. Közben zavar, hogy 60 évesen a lelkük kidolgozzák a mai napig, és én nem vagyok hajlandó elmenni dolgozni havi 300-400 ért, mert a szememben elment a pénz értéke. 7-8 éve is dupla ennyit kerestem, minimális munkával, bár nem tisztességesen, majd évekig nagy tétekben játszottam. A végeredmény mínusz lett ugyan, de rengetegszer nyertem pár percen vagy 1 órán belül százezreket, esetekben milliókat is.

Ha vesztő szériám volt, dobáltam az 50-100 ezreket. Többször volt, hogy napon belül eltűnt a számlámról 300-700 ezer ft. 700 ezret 3x buktam életem során, az volt a plafon.


Az utóbbi 4 évben nem dolgoztam egy napot sem, a vállalkozásomon kívül, ami home office és napi 30 perc kb. A bevételem nevetséges, de a szerencsejáték miatt és a folyamatos kp befizetések miatt és a kaszinóban történő kp levételek miatt a kártyaforgalmam havi átlagban majdnem 2 millió. Minden hónapban ez volt.


Nemrég határoztam el, hogy mindenhonnan kitiltatom magam, így nem tudok már játszani, és ahogy említettem fejlesztem magam minden téren, de nagyon kutyául érzem magam még mindig.


Hogyan lehetne meggyorsítani ezt? Sajnos nem tudom, mi tenne boldoggá, nem vágyom semmire. Se tárgyra, se kapcsolatokra, se hobbikra.

A napom nagyrésze unatkozással megy el, kínomban tiktokozom, már filmeket se nézek, mert nem köt le semmi, számítógépes játékok sem, semmi.


Egy dolog van, ami iszonyat feltölt és a legnagyobb vágyam, az a vezetés, de benzines sportautóval, ami élmény.

Erre viszont nincs pénzem, és amúgy sem érdemelném meg.


Minden segítő tanácsot elfogadok és köszönök! Szidni is lehet, de pontosan tudom, hogy teljesen szánalmas a siránkozásom, magamnak alakítottam, de attól nem leszek előrébb.


jan. 6. 00:40
1 2 3 4
 21/35 anonim ***** válasza:
18%
#19 Ezzel saját magad ellen beszélsz, mivel most konkrétan leírtad, hogy a pszichológus/pszichiáter nem állapítja meg ezt ilyen gyorsan, de te itt a gyakoriról, a hintaszékedből 3 perc alatt. Te melyik mozit nézed? :D Tudom, hogy jó érzés sikeresnek lenni, de azért ne menjen ez az intelligencia rovására, mert ebben az esetben senki nem fog komolyan venni, csak nevetségesnek fogsz tűnni. :D
jan. 6. 01:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/35 anonim ***** válasza:
15%

Vagy nem.

Nekem aztán mindegy mit gondolsz, az tény, hogy fogalmatlan vagy ebben a témában.


Az pedig kicsit sem érdekel, ha nevetségesnek találod, örülök, hogy szórakoztat és szereztem vele a silány életedbe néhány jó percet.


Egyébkent nem vagyok személyesen érintett, de jól ismerem ezt a betegséget.


Te is?

jan. 6. 01:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/35 A kérdező kommentje:

Ha itt veszekedtek, pláne ilyen stílusban, az mindkettőtöket minősít, és nem is segít senkinek.


Én azt gondolom, hogy ez nem betegség, hanem állapot. Persze a szakma annak mondja, és a who definíció szerint is az.


Tudom, hogy nagy bennem a csalódottság, de a megoldásokat keresem, amik segíthetnek újra visszahozni az életkedvem.

jan. 6. 01:52
 24/35 anonim ***** válasza:
58%

#24 Teljesen felesleges veled vitatkoznom, mert durván kikezdhető érveid vannak, és ha valaki nem a te világnézeteddel ért egyet, és leírja, hogy egy ismeretlen oldalon nem lehet távdiagnosztizálni úgy, hogy a kérdező életének egy töredékét ismerjük csak, elkezdesz a másikba belekötni, agresszíven viselkedsz, és unalmasnak tituálod, holott nagy valószínűséggel a válaszaid alapján, és ahogy azokra reflektálsz nagyobb gondjaid vannak mint a kérdezőnek.


Azt nem érted meg, hogy minden ember más, és más, és attól, hogy a nagymama szomszédjának az unokatestvére ezzel a betegséggel küzd, és hasonló viselkedésjegyei vannak, attól nem lesz mindenki bipoláris. Az emberek nincsenek szalagon legyártva, képzeld!


Most mondjam rád azt én is, hogy nárcisztikus vagy, azért mert csak a saját indokaid, és álomvilágot helyezed előtérbe az objektív gondolkodás helyett? :) Nem mondom, mert akkor ugyanazt az ostobaságot képviselném, amit te a kérdezőre kivetítesz, érted már?

jan. 6. 01:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/35 anonim ***** válasza:
58%
#25 Ki veszekszik? Jelenleg egy ember állít, egy számára biztosra vélt tényt, és amint valaki megpróbálja felborítani az EGO-ját, akkor besértődik és elkezd személyeskedni, ez eddig még csak vitának sem nevezhető, nemhogy vszekedésnek.
jan. 6. 01:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/35 anonim ***** válasza:
0%

#22

Ha valóban mentális beteg az illető, képes vagy ezen gúnyolódni? Remek ember lehetsz te is.

jan. 6. 02:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/35 anonim ***** válasza:
77%
Erre mondják azt, hogy csak is annyi pénzt kockáztass meg, amit meg is tudsz engedni magadnak, és amekkorát el is tudsz veszíteni, és fel tudsz dolgozni.
jan. 6. 02:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/35 anonim ***** válasza:
74%

Ne haragudj, de az orvosira nem csak ész kell, hanem stabil elme ami neked nincs.

Én is értelmes nő vagyok, de a világ egyik legszarabb családjában nőttem fel, van vagy 5 féle mentális bajom és iszonyat szarul ment az iskola.

Nem tudtam figyelni, nem kötött le, alig bírtam felkelni reggel…

Hiába okos valaki, ha nem stabil a háttere.

jan. 6. 03:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/35 anonim ***** válasza:
0%

Ha az egyes válaszolónak nincs is igaza, bár bele trafálhatott, a kérdésből világosan látszik, hogy nehéz helyzetben van a kérdező és a függőségei, tanulási nehézségek, az hogy introvertált lett, a szélsőségek mindenképp felvetik a gyanút, hogy valamiféle mentális problémája van, amivel valamit kezdeni kellene.

Vannak jó alternatív módszerek, de ha gyors és lényeges javulást vár, úgy valóban érdemes ezzel szakemberhez fordulni, mert itt több probléma is fennáll, elég összetett a dolog és a további stressz, az esetleges sikertelenségek, ronthatnak az amúgy sem jó helyzeten.


Ahelyett, hogy a két lelkes válaszoló kekecmatyit játszik, jobb lenne, ha a kérdező problémáira fókuszálnának, nem pedig egymást ekézéznék, hogy ki a buta gyökér meg ki a nárcisztikus.


Szerintem mindketten egoista emberek vagytok és ha már előjött ez a nárcisztikus vonal, szép pár lennétek.

Egyik aktív agresszív másik meg passzív agresszív. Gondolom a passzív a csaj.

Csak így tovább, ebből még szerelem is lehet! ;)

jan. 6. 03:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/35 anonim ***** válasza:
0%

#31 Te is fotelspecialista vagy? Csak azért kérdezem mert elég szépen állapítgatod meg te is, hogy kinek mi a problémája. :D


"Én azt gondolom, hogy ez nem betegség, hanem állapot. Persze a szakma annak mondja, és a who definíció szerint is az.



Tudom, hogy nagy bennem a csalódottság, de a megoldásokat keresem, amik segíthetnek újra visszahozni az életkedvem."


A kérdező ezen válasza szerint felismerte, hogy próblémája van, ami teljesen jó, de nem tudja mit kezdjen vele. Erre az egyetlen megoldás a szakember, és annak alapján lehet tovább indulni, illetve kutakodni, hogy ez betegség-e, avagy sem.


De az, hogy valaki egy rövidebb esszéből megállapítja, hogy bipoláris az nonszensz, ilyen nem létezik... Csak az ilyen fórumokon, mert valamit jobban szeretnének tudni, más ember életét sokkal jobban szeretnék átkontúrozni a saját problémáik kijavítása helyett.

jan. 6. 03:30
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!