Ennyire borzalmas ember lennék?

Igen, nem tipikus egyedül "sétálgatni"... Ha lány vagy, azért óvatosan a magaddal vitt dolgokkal...

Nem szentírás, hogy mindenkinek buliznia kell...

Lehet, hogy a séta során megismerkedsz valakivel...

BÚÉK:)

Az új városhoz, új munkahelyhez pedig sok sikert és kitartást kívánok!

A kifejtésben írtak, és a stílusod alapján nekem nem tűnsz borzalmas embernek, egy kicsit sem. Lehet azt furcsállják/ furcsállhatják az emberek, hogy "antiszoc" vagy, ahogy írtad is. Ezzel amúgy sokan nem tudnak mit kezdeni. Tapasztalat, mert régen én is ilyen voltam, és nem volt valami könnyű dolog úgy másokkal "kapcsolódni".

Egy sovány vígasz: karácsonykor én se kaptam szinte senkitől sem ünnepi köszöntést. Aki írt, is csak azért tette, mert én írtam neki :D

Könnyű mondani, de fel a fejjel! Hátha jó arcok várnak majd az új melóhelyen:)

Van két régi, igazi barátom, akikkel 15+ éve ismerjük egymást. Nem feltétlen beszélünk minden nap, van hogy csak heti egyszer, de volt már olyan is hogy 1-2 hónapig nem nagyon. Ennek ellenére ha valamelyikünknek gondja van, kibeszéljük, tanácsot adunk, nyugodtan fordulhatunk egymáshoz, nagy a bizalom. Ha egyszerűen csak beszélnénk, ott vagyunk egymásnak.

Van egy másik kis társaságom, ott is 3-an vagyunk. A másik két ember régebbről ismeri egymást, sokkal közelebb vannak egymáshoz, én később csatlakoztam. Szinte napi szinten beszélünk, de teljesen más a helyzet. Sokszor vagyok kihagyva, ignorálva, beszélek és átnéznek rajtam, meg se hallják amit mondok, hanem folytatják egymással a témázást. Most már hosszú hónapok óta nem volt olyan, hogy kettesben voltam az egykori "barátommal", ellenben ők rendszeresen jönnek össze kihagyva engem. Nekem sokszor futkosnom kell utánuk, hogy részt vehessek a programokban amiket kitalálnak. Számtalanszor próbáltam én is szervezni, minél kreatívabbakat, de nem éreztem hogy értékelve lenne. Volt hogy esélyt se adtak bemutatni, már előre leszólták (utólag már hiába mondták, hogy mennyire tetszett nekik mégis, kitörölhettem vele). Többször felhoztam hogy szeretnék én is közelebb tartozni, a programokon részt venni és nem lemaradni, ekkor jött a kamuzás hogy dehogyis maradok le, rosszul látom. Aztán másnap megint mentek nélkülem ugyanúgy.

"Szerencsés" helyzetben vagyok, mert mindkét típusú kapcsolatban részem van és tudom milyenek. Mondanom sem kell, hogy a második mennyire fáj, mert én barátként tekintenék rájuk, de nem kölcsönös, ez csak egy látszat. 1-2 hobbi köt össze minket és egy hosszú időszak, amit nem akarok felrúgni, pedig tudom jól mit kéne tenni. Szenvedek miatta sokat, de megvannak a szép pillanatok is.

Mint láthatod, a külsőségek lényegtelenek. Teljesen mindegy hogy vannak akikkel elvagy, amikor fájdalmat okoznak és akár sírsz miattuk, mert nem becsülnek, nem értékelnek. Amikor tudod hogy ahogy te nézel másra barátság szintjén, azt nem fogod visszakapni, bármikor lecserélnének kérdés nélkül.

Erre mondják, hogy jobb egyedül mint hamis barátokkal és nagyon igaz. Tényleg nem lehet leírni azt a fájdalmat ami vele jár. Magamnak köszönhetem, mindig is féltem hogy senki nem fogadna el és értékelne, ez a másik oka hogy ezt is elfogadom.

Ne engedd senkinek, hogy lerontsa a kedved, leszóljon, furának állítson be mert egyedül akarsz csinálni valamit. Te is ugyanolyan ember vagy, megvannak az érdeklődési köreid, személyiséged. Ha tüzijátékot szeretnél nézni, akkor hajrá, nincs ebben semmi fura. Én is elmegyek sportolni egyedül, sétálok a városban, elmegyek túrázni. Ebben semmi különleges nincs, nagyon is jó hogy elmennél így is.

Kívánom hogy találj olyanokat akik elfogadnak, becsülnek, akikkel jól érzitek magatokat. Mozdulj ki többet, adj esélyt arra hogy barátokat találj. Tanulj mások hibáiból mint az enyémből, azzal tölts időt aki értékel.

Boldog új évet!