Ünnepek tájékán, miért hívják többen a lelkisegély szolgálatot?

Csak abban az esetben tudhatod e körülményt magabiztosan, ha valamelyik szintjén részese vagy a jelenségnek, - ettől a ponttól kezdődően viszont okafogyott a "kérdésed".

Magától értetődő, hogy az elsődleges probléma a magány érzete, a második pedig a felerősödő félelmeknek, ill. bizonytalanságnak érzete.

Egy nagyon jellemző élethelyzet például, ha az éppen aktuális évben hunyt el valakinek a párja, akivel leélt x(*10) évet. Ez eléggé indokolja például, hogy legyen valaki elérhető "közelségben", akivel egy pár emberi szót, gondolatot lehet váltani - ahelyett, hogy elkezd a Margit-hídról toronyugró gyakorlatokat végezni vagy leteszteli a rolóhúzó teherbíró képességét.

Én például éltem meg olyan magányban karácsonyt, hogy szenteste teljes magányomban egyensúlyozgatva kujtorogtam Budapesten a Könyve Kálmán körút záróvonalán - a Népliget mellett. Élveztem, hogy senkihez, semmilyen szinten nem kell alkalmazkodnom, szabadnak éreztem magam, de mégis rosszul esett, hogy ennyire hiányzom a környezetemnek, amely létezett is, de - a jelek szerint - nem is! Kettős, lesújtó érzés volt.