Minek neveznétek ezt?

Általában mindenhez a hozzáállásom olyan, hogy először bátortalan vagyok, mikor még nem tudom hogy működnek a dolgok (azért írok általánosságban mert tényleg mindennel ez van, nem akarom egy dologra kihegyezni), aztán mikor lesz egy nagyjábóli rálátásom a dolgokra akkor meg tök lazán belemegyek, nem jelent gondot kipróbálni/megcsinálni semmit.

Dobok egy példát is mert így visszaolvasva elég érthetetlen lett 😅

Mondjuk ha el akarok kezdeni síelni, először félek felcsatolni is a talpakat, hát még hogy elkezdjek csúszni. Aztán mikor kellőképpen úgy érzem hogy fejben megvan mit kéne csinálni (mert mondjuk az okató elmondta, megmutatta) akkor ez a bizonytalanság elmúlik, simán felcsatolom és megyek.

Önbizalomhiánynak lehetne ezt hívni? Nekem az azért nem illik rá annyira, mert ha önbizalomhiányos lennék akkor mindig mindentől félnék nem? De ha már egyszer túltettem magam ezen akkor onnantól nem félek semmitől (abban a dologban), szóval nem vagyok általában önbizalomhiányos. Olyanról meg nem hallottam, hogy valaki ebben vagy abban önbizalomhiányos.