Az emberek többsége mindig is ilyen volt vagy a politika tette azzá őket?

Politika...

De amúgy oda vissza megy ez; akinek meg van, az lenézi, emberileg selejtnek tartja azt akinek nincs.

Vannak jó könyvek arról hogy kinek kedvez ez az örökös proletár versengés.

A politika, az egyre növekvő különbségek, ellentétek az emberek közt, a csökkenő életszínvonal, az általános frusztráció, a politika állandó uszítása.

Ezek külön-külön is sokat rontanak a mindennapok hangulatán, hát még így, közös erővel, amit már sokadik éve tapasztalunk a saját bőrünkön...

Mert azokhoz, akikkel tényleg problémájuk van, nem érnek közel. Pl azok a cégek akik szép lassan odavágják az ökoszisztémát, a világbankok meg mulitk tulajait, akiknek a globális inflációt köszönhetjük.

Akik tényleg gazdagok, azokkal az átlag ember nem találkozik, de elhitették velük, hogy azzal van a baj, aki ötven meg százezerrel többet keres mint õ.

Szerintem az átlag ember fel se fogja mennyire gazdag néhány ilyen, legalábbis én nem is igazán tudom értelmezni mennyire brutál gazdagok néhányan. Valahol messze.

Meg ugye volt az az igéret, hogy ha szorgalmasan dolgozol, akkor kényelmes életed lehet, és az emberek kezdik felfogni, hogy már ez sem biztos ám.

5:

Érdekes mód, csak az irígy, kegyetlen, rosszinulatú emberek hajlamosak ezt kivetíteni az egész emberiségre.

Amikor persze arról van szó, hogy valaki segítőkész, önfeláldozó, empatikus, akkor sose jönnek azzal, hogy ez az "emberi természet".

Érdekes mi?

Mintha csak bizonyos egyéneknek kellene az egész emberiséget magukkal rángatni, hogy tükörbe tudjanak nézni...

Csak egy észrevétel.

Ha irigységről van szó, azért hozzáfűzném a közösségi médiát is. Azért az emberek szeretnek dicsekedni nemcsak személyesen, hanem az instán, facebookon youtube-on stb, hogy ők itt nyaraltak, ott nyaraltak, ezt vettek azt vettek. Az olyan emberek akiknek valóban problémájuk van anyagilag, mert azt se tudják hogy hónap végén mit esznek, persze hogy még lentebb érzik magukat. Az irigységről az a véleményem, hogy BIZONYOS MÉRTÉKIG még érthető, rendben van, de csak addig, míg nem bánt vele másokat, tehát nem rosszindulatú, nem vág a másik alá, csúnyán mondva magában tartja.

Viszont amit a kérdező írt, hogy ugyanolyan jól megy, mégis irigy, fogalmam sincs miért. Lehet valami más személyesebb ok.