Mit lehet a télben szeretni?

Régen, komolyan írom szerettem a telet. Az elmúlt pár évben viszont kint dolgozom a szabadban, elkezdtem én is meggyűlölni az egészet.

Bent a meleg szobából kinézve lehet romantizálni a hideg időjárást, de amikor kint vagy 8 órát minden nap és mindened hideg és nedves tetőtől talpig akkor megváltozik a télről alkotott véleményed.

Vannak helyek ahol megmaradt a hó. Például itt már egy hete folyamatosan fehér a táj, nem kezd latyakosodni. Hideg az van, ez a hóval jár. De fel kell venni a sapkát, sálat és meg van oldva. Az arcomat meg különösen szeretem ha csipkedi a hideg. Egyedül az orrom fagy szét, de kibírom. A fények-hó kombó pedig különösen szépen néz ki sötétben. És az utcai karácsonyi fényekre gondolok. Persze nincs mindenhol, de én már láttam faluban is, szóval csak van nálad is.

Persze te nem szereted, ahogy 2-es sem. Meg van az oka. Valaki szereti, valaki nem. De nem kell ráerőltetni a másikra a véleményed, mert nekem ez jött le a 3-as válaszodból.

Budapest belvaros: a keregetok,csovesek,ciganyok ilyenkor elbujnak vhova. Szep nyugodtan lehet setalgatni sportolni. Undirito a ho meg esobmeg a minuszok ,de ezert megeri.

A havat meg kotelezo eltakaritaniuk a tarsashazaknak,kulonben a jegyzo birsagoljak oket,uttesten hokotrok jarnak. :)

Én kifejezetten szerettem régen, gyerekként nagyon vártam a mikulást, a jézuskát, kamaszként pont leszartam, mennyire van hideg, egy szál nejlonharisnyában, miniszoknyában alapozgattam a haverjaimmal, úgy, hogy semmit nem ettem előtte, mert hát akkor az ebédpénzem is el lehet inni, és érdekes módon se meg- vagy fel nem fáztam, de még csak ki sem ütöttem magam az éhgyomorra ivással. Ha esett a hó, és fennakadások voltak, éltem, hogy ülünk a buszon ahelyett, hogy suliban ülnék, vagy, ami még jobb, volt, hogy el se indították a buszt, mert lezárták az egyetlen utat, ami kivezetett a faluból, és akár több napon át nem kellett suliba menni. A havas táj meg szép volt.

Pár éve hiába szép a havas táj, egyszerűen annyira fázom (hiába öltözök melegen most már), hogy nem élmény kimenni, benn rohadni meg nem igazán szeretek, szóval ezek a hónapok a kompromisszumról szólnak, hogy benn ülök, ami nem tetszik, vagy kimegyek, de akkor konkrétan fizikailag fáj a hideg. A karásony előtti időszak meg olyan, hogy mennék a boltba a heti bevásárlást intézni, és szívem szerint kifordulnék, mert egyszerűen elfog az undor ennyi embert látva, tudva, hogy a nekem normál esetben 10 perces manőver 40 percet vesz majd igénybe, mert kerülgetnem kell a totojázó, bámészkodó, semmi belátással nem rendelkező tömeget, aki simán megáll az út közepén, otthagyja a bevásárlókocsit, hogy nézegessen valamit a polcon, és a harmadik elnézést!-et sem hallja meg, de vérig van sértve, ha arrébbtolod a kocsiját. Kilométeres sorok mindenhol, meg év végi hajtás a munkahelyen. Januárban meg semmi nem történik, szó szerint, mert az összes beltéri program fizetős, kültérit ilyen körülmények közt, kösz, de nem, nins kedvem -2 fokban szitáló havasesőben piknikezni, és senki nem hajlandó jönni, mert mindenki költségekbe verte magát, mert nem tudott ellenállni a kötelező karácsonyi nagyzolásnak, és ott áll puszta seggel az új évben. Februárban meg, könyörgöm, csak legyen már vége, elegem van. Aztán ott a március, valamelyik szélsőséges évben meg az április is, mikor már igazán nem kellene, hogy fagyjon, vagy havazzon, de az elmúlt években ezekben a hónapokban több hó esett le, mint a téli hónapokban összesen.

Ja, a tetves fűtésszámla.

És mindezekkel mi áll szemben? De OlYaN sZéP a Hó. Ami évi 4 napon át tart, és ez a négy nap fixen nem esik karácsonyra, egyik se.

Évvek óta fontolgatom telente, hogy Dubajba költözöm.