Az emlékeidet E/1-ben vagy E/3-ban látod? Esetleg írd le részletesen, mit tapasztalsz.

Minden emlékemet külső szemlélőként látom. A legfurcsább tapasztalat tegnap volt, amikor visszagondoltam arra, hogy felhúzom a cipőmet. Láttam magamat, hogy felveszem a cipőmet és láttam, hogy magam mellett állok és ezt nézem (cipőhúzás a nézőpontomnak szemben történt, az ezt néző önmagam ennek háttal volt, másik ruhában, és eltakarta az ülőt), én pedig valamivel hátrébb álltam, onnan láttam. Ilyen többszörösen összetett, eltávolított emlékem még nem volt, és meglepett, hogy mindenki más tökéletesen visszahelyezkedve, a saját bőrén tapasztalja meg az emlékeit.

Minél régebbi egy esemény, annál távolabb vagyok tőle, például, ha a kisgyerekkoromra gondolok, négy-öt-tíz méterről, madártávlatból látom az eseményeket, és nem is a személy (én) vagyok benne jelentős vagy felismerhető, hanem a környezet, például, hogy mi ment mellettem a tévében, amíg játszottam a földön háromévesen.

Furcsa, érdekes. Köszönöm a válaszokat, mások tapasztalataira is kíváncsi vagyok.