Miért ítélünk el embereket, és mi miért vagyunk sokszor magányosak?

Magamrol tudnék csak írni.

Pl bnőim kikezdtek a barátommal meg a következore is nyomultak es igy tovabb. Ertelemszeruen kizárom az életembol őket.

Anyám ott ártana ahol tud, rengeteg sebet okozott már, igy őt is.

Volt barátom nőzőtt megcsalt hazudott, és ki akar békülni ezek után. Ott taposom ahol csak tudom ha zaklat.

Igazábol kèrdésem is volt már arrol mégis hogyan kéne szocializálodni mert kezdem azt észrevenni hogy ha kizárok mindenkit az életemből aki megbántott, valahigy annyira fogynak körülöttem hogy szinte nincs is már senkim..

Akkor lehet mégis lehet vmi hiba a rendszerben. Pedig mindenki olyanokat ir dobd ki tiltad le.ignoráld ezek nem baratok nem szülők nem bnők.

Csak épp akkor meg most itt vagyok egy szál magam egyedül..

"Miért ítélünk el embereket"

. Sok oka lehet, de pl. az is, hogy tudat alatt igazoljuk, miért ne nyissunk feléjük, miért maradjunk magányosak.

"mi miért vagyunk sokszor magányosak?"

. Mert prekoncepcióink, nem vagyunk nyitottak. Ítélkezünk?

1. A saját egonk, jellemünk, értékrenünk és tapasztalataink miatt.

2. Nem tudom.

Társas magány is létezik:

[link]