Szeretsz eladókkal cseverészni?

Én kimondottan utálom az eladóval való csevegést. Az még kevésbé zavar, ha mással beszél és mondjuk feltartja a sort, de azt nem bírom, amikor velem állnak le nyomni a smalltalkot.

Leginkább vásárolni megyek, nem szoktam beszélgetni az eladókkal. A helyedben én első körben csak kedvesen köszönnék és rámosolyognék, talán a reakciója segíthet eldönteni, hogy merjek-e beszélgetést kezdeményezni legközelebb. Sokszor egy kis gesztus is sokat számít, lehet, hogy épp feldobod a napját, de ha mégsem, azt úgyis észreveszed rögtön.

Nem, nincs értelme. 1-1 megpróbált már ilyet, de látta, hogy nem vagyok vevő rá.

Ha megvan a kölcsönös szimpátia és érzem, hogy nem fogja tolakodásnak venni, akkor pár mondatot elbeszélgetek velük. Illetve mindig udvariasan meg szoktam köszönni a munkáját, ha este van, akkor kitartást kívánok zárásig. Vagy volt olyan, amikor egy nagyon gyökér vevő hepciázott előttem, akkor mondtam nevetve a pénztárosnak, hogy nem csodáltam volna, ha fejbevágja egy fagyasztott hallal. :D Ha jókedélyű az eladó vagy pénztáros, elhülyéskedem vele. Ha mufurc, akkor pár vígasztaló szót szólok. Mindig meghálálják, ők is csak emberek.

5-ös vagyok. Még annyit, hogy szándékosan nem követem a kötelező magyar tradíciót, hogy muszáj "savankás", frusztrált, zárkózott, idegenkedő, kissé ellenséges magyarnak lenni.