Mit teszel ha nagyon ideges vagy?

Nekem attól függ, mi idegesített fel.

Ha ez helyzet, vagy ember, akkor inkább elsétálok, mély levegőket veszek, káromkodok egy sort. Ezek segítenek levezetni a gőzt.

De leginkább igyekszem "nem felidegesítődni".

Régen sokkal rosszabb volt, gyakorlatilag azonnal robbantam. Ezt mára megváltoztattam, de azért neha van, h elkap a harci ideg.

-papírokat tépkedek és szórom szét mindenfele

-zenét hallgatok

-rágyújtok (többször egymás után, hiszen felidegesitettek)

-energiaitalt/energiaitalokat bontok fel

Mind a 4-et csinálom egyetemben, ha lehetőségem nyílik rá. De csak az első 2-t ajánlom.

#2:

Majd 1x elvisz egy infarktus ezek miatt. ;)

Ha azért vagyok ideges, hogy mi fog történni, akkor hevesen vér a szívem, és nyugtatgatom magam magamban.

Ha azért, ami megtörtént és rossz, emiatt az emberek véleménye miatt izgulok, akkor mardosom a karom, a csuklómra harapok.

#2: "papírokat tépkedek és szórom szét mindenfele"

Akkor már nagy a baj! :DDD

https://www.youtube.com/watch?v=W_3dgRLv5Mk

Ritka átkozott estém volt ma is. Biciklis futárként dolgozom, lerobbant az elektromos biciklim a műszak legelején, váltanom kellett egy nem elektromos biciklire, folyamatosan jöttek a rendelések, és az első óra végén hatalmas vihar jött. Hiába voltam felkélszülve az esőre, amennyire lehet, szarrá áztam természetesen. A lélektani határ nálam a zokni elázásánál van, amit bőven átléptünk ma.

Ilyenkor agyon szoktam relativizálni a helyzetet a fejemben, hogy lehetne rosszabb. Próbálok valami szép dolgot keresni a környezetemben, pl ma azon gondolkodtam a szenvedés közepette, hogy legalább szép az ég színe, mert ilyen narancsos, vöröses színe volt. Elképzelem, hogy milyen jó érzés lesz a nap végén a forró zuhany. Ma vettem egy browniet a mekiben, ami a szenvedés közben a világ legfinomabb ételének érződött. Amikor esőben dolgozom, akkor mindig eszmbejut, hogy a kalandregényeket/filmeket olvasva/nézve milyen egyszerűnek tűnik amikor a főhösök átmásznak egy kontinenst hegyeken és erdőkön át, miközben a valóságban tök nagy megpróbáltatás már csak kint lenni is a természetben szar időben. :D

Illetve mindig egyszerűen arra jutok a fejemben, hogy egyszerűen ilyen az élet és ez van. Nem lehet mindig olyan, mint szeretnénk és ez rendben van. Ma azon gondolkodtam épp, hogy tényleg annyira rossz-e a helyzetem, ahogy a szar biciklivel tekerek 40 km az esőben, mint ahogy érzem vagy csak reflexből dühöngök? És ezt követően megpróbáltam figyelni a testemre, hogy valójában hogy érzem magam és tényleg annyira kellemetlen-e a létezés az adott pillanatban. Természetesn a konklúzióm az volt, hogy tényleg szar, de addigra már megnyugodtam. Végső elkeseredésemben a helyzet abszurdításával szórakoztatom magam, pl amikor szembeszél mellett kell felmenni a lejtőn az esőben. Egy bizonyos pont után egyszerűen komikus.