Az szerintetek igaz lehet,hogy ittasan kijön az ember igazi énje?

Az jön ki, amit amúgy nem tud megélni a gátlásai miatt.

Nagyjából valami ilyesmi lehet (ezt csak én elmélkedtem össze szóval ne tekintsd bibliának 😀):

Ha agresszív lesz tőle, akkor józanon nem tudja megélni az agresszióját, esetleg még az egészséges mértékű önérvényesítést se.

Ha bolondul és jól érzi magát, hülye ötletei vannak, akkor józanon nem tud bolondozni, jól érezni magát, nem tud önfeledt lenni, hülyéskedni.

Ha sír, akkor józanon nem tudja megélni a szomorsúságát vagy valamilyen fájdalmát.

Ha mindenkit ölelget és szeret meg nyomul, akkor józanon nem tudja megélni a másokhoz való közeledést, vagy közelséget (érzelmileg, nem testileg)

Szerintem nem igaz. Én visszagondolva részegen mondtam és tettem olyan dolgokat amiket józanon egyszerűen eszembe sem jutna, vagy ha eszembe is jutna akkor is ott lenne a logikus gondolkodás ami szól, hogy "ember ez hülyeség".

Én például elfojtott egresszív vagyok, érzem, hogy nem tudom kiadni magamból de ott van, lappang folyamatosan. Ez az agresszió ami sokaknál akár ezen az oldalon is kijön. Részegen mégsem agresszív leszek, hanem inkább egy kilátástalan, depresszív állapotom jön elő, sokszor sírok, öngyilkod tudnék lenni. Közben meg józanon szinte röhögnöm kell, hogy milyen bagatell dolgokat is világvégének láttam részegen.

1-es, azért na, én általában tütükézek, mikor ide írogatok.

Amúgy valamennyire szerintem igaz. Bár nehéz elfogadni, hogy egy pityergő, szentimentális, mindenkit szerető pusztulat vagyok, valamiért én mindig ilyenre iszom magam, nyilván szeretetéhes lehetek a lelkem mélyén. Van olyan barátunk, aki teljesen konszolidált, de nem hagyhatjuk, hogy nekiálljon rövidezni, mert akkor valakibe bele kell kötni, és mindig az a vége, hogy verekszik és kitiltanak minket egy helyről, rosszabb esetben a sürgősségin töltjük az éjszakát.

Meg pl. emlékszem, minden gyerek azt mondta anno suliban, hogy fél a szüleitől, mikor azok láthatóan részegek, mert hogy olyankor kiszámíthatatlanok. Én ezt sosem értettem, mert anyám egész egyszerűen elaludt, apámat viszont kifejezetten szerettem részegnek, olyankor mindig ölelgetett, puszilgatott, meg mondta, hogy nagyon szeret. Józanul sosem mondta, vagy ért hozzám egy hátbaveregetésen kívül, plusz nagyon jó sztorijai voltak a fiatalkorából, amiket csak részegen mesélt el. Aztán másnap szégyellte, hogy mennyi mindent mondott, pedig nem volt mit szégyellni, szimplán csak emberi volt.

És van olyan kollégám, akit néha el tudunk csábítani egy sörözésre, egyébként ilyen társaság bohóca a munkahelyen, aztán ittasan nem annyira szórakoztató, de rengeteg mély és komoly gondolatot oszt meg.