A sértődős emberek miért nem bírják legalább 2-3 napig? Sokan már 1 nap után mindenféle világvége következtetésre jutnak, ha valaki nem ír vissza nekik, aki amúgy távolabbi ismerős, barát. Nem pár és nem is családtag.

Dehát meg van engedve, szabad országban élünk úgymond. Nyilván nem is lehet ráerőltetni senkire hogy írj, hiszen annak igen hamar jogos lekoptatás lenne a vége. Volt amikor nekem kellett így leépítenem embereket, mert nem tudták hol a határ. Tehát én mindkét oldalt megjártam már.

Annyi, hogy szerintem ha nem tudsz neki írni időben, akkor beszéljétek át az okokat, ha nem idióta akkor meg fogja érteni. A baj akkor van, amikor a másik vagy nem mondja mi a helyzet és te várod, vagy méginkább ha átvered mert közben még látja is hogy elérhető vagy csak sz*rsz rá. Sok ilyen van egyébként manapság. Lehet nálad más a helyzet, de ez baromi gyakori lett sajnos akkor is.

Tehát nem árt tisztázni a határokat, időket, meg hogy miért ritkábban. Ha normális, el fogja fogadni, ha meg idióta és követelőzik, akkor nem rajtad múlott a dolog.

Ja és nem elképzelni kell, ez senkinek nem dolga! Hanem közölni kéne vele, hogy konkrétan mik azok a dolgok. Mert feleslegesen várni elég sz*r érzés. És idővel következményei vannak.

11 távolabbi? Hát nincs rá recept, szerintem amennyire neked fontos az a személy, meg amennyit tudsz rá időt szakítani, illetve amennyire élvezed ezt az egészet. Szerintem ami sokkal fontosabb, az a megbízhatóság és kiszámíthatóság, hogy ne húzzuk egymás idejét feleslegesen, és ne okozzunk felesleges csalódásokat. Főleg ha vár rád a másik. Tehát közölni hogy kb milyen gyakran.

Egyébként nekem is van most akivel nagyon szívesen elcsevegnék, akár a nap felében is. De mivel ez nem opció, elfogadom hogy megvan a saját élete neki is. Ismerni kell a határokat és betartani, de ehhez infók kellenek és nyílt kommunikáció, mennyire ér rá a másik. Mert ha érzed hogy amúgy ráérne de mégse jön, mert kevésbé vagy fontos neki mint fordítva, akkor nyilván változik végül az ő megítélése is. Reálisabb, de nem feltétlen pozitív irányba. És szerintem ebben láthatod azt a bizonyos sértődést is, amire a kérdésben hivatkoztál.

Ez szerintem most hasznosabb neki. Ha megérti a dolgot, onnét kevesebb ember fog megsértődni.

Egyébként van ahol korrekt az 1-2 nap, van aki meg 1-2 óránként akarná, de olyan is van akivel az is oké. Élethelyzettől és lehetőségektől függ az egész, nameg szándéktól. De nyilván a párórásat inkább a párjával csinálja az ember, legalábbis nekem így volt.

Lol, hát persze. Nagyon szívesen, legyen ahogy óhajtod. Akkor nem beszélünk neked a párkapcsolat kereső tapasztalatainkról. Főleg itt az emberek kategóriában. Hová is vezetne ez.

Hát ha fejmosás akkor rosszúl csapódott le. Érdemes lenne meghúzni a határokat, mielőtt elfajul a helyzet jobban. Értelmesen lekommunikálva az okokat.

Mert bizonytalanok. Ők nem úgy gondolkoznak, mint te, hogy na, vajon mi lehet a MÁSIKKAL, ami miatt nem nézi az üzeneteit, hanem valami olyasmi belső monológjuk van ilyenkor, hogy "biztos haragszik rám, vagy már nem érdeklem, biztos másoknak válaszol, mások fontosabbak neki, semmibe vesz", stb. Nagyon magukra fókuszálnak, minden róluk szól, arról, hogy ŐK nem kaptak választ 3 órán belül, pedig ŐK mindig ráérnek mindenkinek válaszolni három órán belül, eszükbe se jut beleképzelni magukat a másik valóságába, mert csak a saját valósíáguk létezik.

És, hogy elkerüljék az általuk csak a fejükben létező elhagyattatást és elutasítást, inkább akkor ők lesznek agresszívek és sértődnek meg. Tudod, mint mikor attól félsz, hogy elhagy/megcsal a másik, és ezért "te szakítasz először", hogy ne te legyél az, akit elhagynak, hanem az, aki elhagyott mást.

Még úgy is baromi nehéz egyébként ilyen emberekkel tartani a kapcsolatot, hogy én elég chilles vagyok, nagyon sokminden belefér, de mikor hét kisregényt kapok azért, mert nem válaszoltam egy üzenetre öt órával előbb, majd aztán ki lesz törölve a hét kisregény, én meg tiltva leszek, aztán később újra feloldva, és újra és újra el kell magyaráznom az illetőnek, hogy feltétel nélkül szeretem, csak néha kinn hagyom a telefonom az előszobában fél napokra, akkor emlékeztetnem kell magam a másik jó tulajdonságaira, ami miatt megéri nekem fenntartani a kapcsolatot vele.

Ez egyébként egy öngerjesztő folyamat szerintem, elmarják maguk mellől a barátaikat ezzel a követelőzős, sértődős attitűddel, aztán nyugtázzák, hogy teljesen jogos volt a félelmük, hiszen az emberek tényleg elárulják őket. Közben meg semmi probléma nem lett volna, ha simán csak nyugodtan állnak hozzá a dolgokhoz.

Szerintem pedig az aránytalanságból is táplálkozhat ez a jelenség. A legtöbb egyoldalú vagy egyenlőtlen dolog elégedetlenséget, majd boldogtalanságot szűl végül. Főleg ha szándék sincs a kiegyenlítésére, vagy legalább a feloldására.

Tehát amikor valaki azt próbálja kommunikálni feléd, hogy ugyanolyan fontos vagy neki, mint neked ő, aztán ehhez képest mégis teljesen mást tapasztalsz. Hiszen saját példából kiindulva te jóval gyakrabban keresnéd, ő pedig ritkábban téged. Akkor hol is van az arányosság? És szerintem ezekből is lesznek a feszültebb érzések, mert alapból disszonanciát kelt. És főleg abban az esetben, ha még kifejezetten tudod és látod is hogy a másik ráérne, pl a korábban vázolt példa hogy facebookon folyamatosan aktív, unaloműző dolgokat csinálva, és hasonló. Csak neked nem ír. Ami nem lenne probléma alapból, ő döntése és az ő prioritásai. De hogy ennek ellenére pl sokszor be szokták hazudni a másiknak hogy ugyanolyan fontos csak épp nem ér rá, ő pedig elhiszi, majd ezen kiég amikor szembesül hogy a másik ezzel is átveri. Szerintem ebből születnek leginkább a sértődések.

Egyébként értékelem a szemléletedet 19-es. Mert így látok egy másfajta megközelítést is erre a dologra, és kifejezetten hasznos más szemszögekkel is találkozni. Segíti a megértést. Bár azt se feledjük hogy a kérdező se pár órás nem írásokról tette fel a kérdést, hanem több napos, sőt akár hetes csúszásra.