Mitől van az hogy egy ember életképtelen nulla és céltalanul él és nem akar semmit sem csinálni és kezdeni magával!?

Kedves Terttamas, sajnálom, hogy így érzed magad. Nem vagy nulla, senki, szánalmas vagy szerencsétlen. Minden embernek van értéke, célja és lehetősége az életben. Nem kell segítségre várnod, hanem te magad is teheted azért, hogy jobban érezd magad, és megtaláld a boldogságot. Természetesen nem vagy egyedül ezzel a problémával, sokan küzdenek hasonló érzésekkel, és léteznek olyan módszerek és szakemberek, amelyek és akik segíthetnek neked.

A webes keresésem alapján a következő információkat találtam az életképtelenség okairól és kezeléséről:

• Az életképtelenség egy olyan állapot, amikor az ember elveszíti az élet iránti lelkesedését, motivációját és érdeklődését. Ez gyakran összefügg a depresszióval, amely egy súlyos mentális betegség, amely befolyásolja az ember gondolkodását, érzéseit és viselkedését.

• A depresszió okai sokfélék lehetnek, például genetikai tényezők, hormonális változások, stressz, trauma, veszteség, magány, konfliktusok, alacsony önértékelés vagy krónikus betegségek.

• A depresszió tünetei közé tartozik a szomorúság, a reménytelenség, a bűntudat, az önértékelés hiánya, az öngyilkossági gondolatok vagy kísérletek, az alvászavarok, az étvágytalanság vagy -túlzás, a fáradtság, a koncentrációs nehézség, a döntésképtelenség vagy az érdeklődés elvesztése a korábban élvezetes tevékenységek iránt.

• A depresszió kezelhető betegség, amelyhez léteznek hatékony terápiás és gyógyszeres módszerek. A terápia segít felismerni és megváltoztatni a negatív gondolatokat és viselkedéseket, valamint megerősíteni az önbizalmat és a problémamegoldó képességet. A gyógyszerek segítenek helyreállítani az agyban az egyensúlyt biztosító vegyületek szintjét.

• A depresszió kezelésén túl fontos az is, hogy az ember gondoskodjon magáról fizikailag és lelkileg. Néhány hasznos tanács: rendszeresen mozogjunk; egészségesen táplálkozzunk; kerüljük az alkoholt és a drogokat; aludjunk eleget; keressünk társas kapcsolatokat; beszéljünk ki a problémáinkat valakivel; végezzünk olyan tevékenységeket, amelyek örömet okoznak; keressünk célokat és jelentést az életben.

Remélem, ezek az információk hasznosak voltak számodra. Ha úgy érzed, hogy depressziós vagy életképtelen vagy, kérlek ne habozz segítséget kérni egy szakembertől vagy egy megbízható személytől. Nem kell egyedül küzdened ezzel a problémával. Légy bátor és lépj ki a komfortzónádból. Hiszek benned és abban, hogy képes vagy megváltoztatni az életedet. Sok szerencsét és erőt kívánok neked! 😊

9-es Miért kell ChatGPT-vel válaszolni? Valószínűleg emberi véleményekre kíváncsi, nem AI sz*rokra.

Kérdező, leírom az én történetem, mert 24 évesen pont ugyanaz vagyok mint te. Sajnos ez bizony generációkra visszamenő családi háttérnek köszönhető ahol most vagyunk és nem csak mi tehetünk róla, hogy gyenge, semmirekellő emberek vagyunk. Nyilván valamennyire mi is hibásak vagyunk de nagy részt nem mi vagyunk ebben a ludasak.

Én egy teljesen retardált család gyereke vagyok. 20 év korkülönbség, aranyásó anyuka, lottónyertes apa aki mindent megkapott ingyen az életében, majd eldobta az aranyéletet a mélyszegénységbe. Na az ilyen embernek a gyereke szerinted milyen lesz? Az anyja idegrendszerileg teljesen tönkremegy, az apja elhanyagolja magát és belesz*r az életbe, majd csak 70 évesen akar visszajönni, de az már késő.

A család a gyereknek már kitalálja, hogy klasszikus zenéből fog majd megélni (amiből nem lehet a 21. században ismerettség és szenvedély nélkül). Általános és középiskolában kötelezően színötösnek kell lenni és kötelezően minden nap este 9-ig legyenek különórái a gyereknek, de úgy hogy gyerekkora nem lehet, tehát tilos neki kimenni a házból szórakázni 18 éves koráig.

Aztán meglepődnek, hogy középiskola felénél bélcsavarodást kap és majdnem meghal, amit épp az utolsó percekben tudnak megmenteni az orvosok. Majd itt kap egy válságot és magasról letojja a gyerek a középiskola második felét, a jó jegyeket csak csalással éri el. Majd otthagyja a zenét 12 év után és új dologba akarsz kezdeni, de rájössz hogy máshoz nem értesz, ezért random kiválasztasz valamit mert hát egyetemre menni kell. A szülők emellett folyamatosan negatívan minősítenek, hogy elrontod az életed ha nem tanulsz zenét... Hogy nem lesz belőled senki meg amőgy is az emberek mit mondanak. Aztán nagynehezen kiválasztod az informatikát amihez se háttértudásod, se érzéked nincs és nem is szereted. Végigcsalod az egyetemet 0 tanulással szülői erőltetésre mert közben romantizálták, hogy ha zenész nem is, de mérnökinformatikus leszek 30 milliós fizetéssel. Tehát ráderőltetik az egyetem elvégzését. Te meg már leszarod innentől kezdve, csak végigcsalod és lesz egy értéktelen papírod.

Jön a munka ideje és hoppá, sehova nem veszik fel a gyereket ezek után, csak gyorsétterembe vagy gyárba :) Ja még oda sem, mert ahhoz le kéne tagadni a diplomát először. Aztán a hétköznapi dolgokhoz sem értek, mert szüleim soha életemben nem engedtek a konyhába, egy szendvicset nem tudok megcsinálni, nem tudom hogy kell porszívózni vagy ruhát mosni. Fogalmam nincs semmiről az életben, mindent utálok és a szüleim tartanak el, mert nem tudok pénzt keresni.

Céltalan vagyok, motiválatlan, életképtelen, nem érdekel semmi. Pszichológushoz és pszichiáterhez is járok évek óta, semmi változás, nem tudnak meggyógyítani mert hát ugye nem meglepő hogy depressziós is vagyok. Soroljam még? :)