Mit éreznek azok az emberek, akik kényszeresen feltöltenek képeket napi szinten az Instagramra?

Nem vagyok sem megkeseredett, sem primitív pronyó. De még csak különösebb érzelmet sem vált ki belőlem egy-egy feltöltés.

Egyszerűen csak szeretek (és tudok) fotózni, látok sok érdekes, szép, vicces dolgot amit szeretnék megosztani másokkal, hogy ők is lássák. Aztán majd ők eldöntik, megnézik-e vagy sem, hiszen nem tartok a fejetekhez fegyvert, hogy nézzetek és irigykedjetek... :D

"Már bocs, de ha én a valóságban élek, nem pedig az Instán, akkor megkeseredett vagyok?"

Már bocs, de ha a valóságban élnél, akkor ezt a kérdéskört a barátaiddal beszélnéd meg egy jó sör mellett, nem a virtuális világban.

Megerősítést várnak a környezetüktől hogy ők milyen "frankók"!

Szívecske, lájkvadászat, kívülről összekoldult önbecsülés!