Hogy próbáltak meg téged manipulálni, érzelmileg irányítani? Hogy, mikor ismerted fel? Mit tettél, és utólag nézve mit tennél?

Engem még a szakmai gyakorlatom körül próbáltak manipulálni, miután szóvá tettem, hogy a szerződésbe foglalt órák számának rendszeresen a kétszeresét dolgoztam le napi szinten. És már semmilyen téren sem bírtam tovább. Rögtön személyeskedni kezdtek; felhozták a hiányosságaim, meg, hogy "hát de azért vagyok ott, hogy tanuljak, és azt csináljam, amit ők mondanak!". De nem hagytam magam, és kiálltam magamért, az igazamért, viszont elég furán váltunk el a nap végén.

A sors fintora, hogy köv. munkanap korán reggel csörgött a telefonom, az az illető hívott, akiről az előbb írtam, és közölte, hogy az utolsó olyan ember is felmondott, aki abban a munkakörben dolgozott, aminek a feladataival a legtöbb időt töltöttem. Szóval szükségük lenne rám, be tudnék-e hamarabb menni? Bementem, és mondanom sem kell, onnantól kezdve a végéig kínosan figyeltek arra, hogy nagyon max. 2 órányi túlórám legyen, 1 teljes órányi ebédszünetem, ahol senki sem zavart. Teljesen máshogy álltak onnantól kezdve hozzám.

Abban a szituációban nem volt könnyű, de elég hamar felismertem, honnan fúj a szél, és ugyanígy viselkednék, ugyanígy járnék el most is.

#4 Ezért nem szabad engedni a manipulátoroknak. :) Lehet, hogy sz.r és nehéz néha kiállnunk magunkért, meg ott motoszkálhat bennünk az is, hogy "mi van, ha nincs is igazam?" vagy hogy csak túlreagálom, de a belső énje az embernek nem nagyon szokott tévedni.

Ügyes voltál! :)

#5 Igen, csak ne ess át a ló túloldalára... nekem egyetemistaként volt olyan hülye lakótársam, aki albiszerződésben vállalta, hogy 1 évig ott marad, aztán fél év után lelépett. És amikor mondtam, hogy akkor ugrik a kaució, akkor el kezdett hisztizni, hogy ne akarjam manipulálni, meg hogy ő kiáll a jogaiért.

Nagyon jó, hogy ma már megtanítják az embereket kiállni a határaikért, fellépni a tiszteletlenekkel szemben stb. Csak hát ez nem egy irányú dolog, neked is tartanod kell az adott szavadat, korrektnek kell lenni!

#5:

köszönöm szépen! :) Igazából pont ezek a gondolatok motoszkáltak bennem, ott és akkor is, valamint hazaúton is. Ahogy az is, hogy én csak egy pár hónapot ott töltő, épphogy felnőtt vagyok, mit ér a hangom a főnökével szemben?

De hazamentem, kerekperec elmondtam a szüleimnek mindent, akik meg megnyugtattak, hogy jól tettem, ennek így kellett lennie. Tényleg megérte az egész, főleg, hogy onnantól kezdtek el úgy igazán értékelni. (#4 voltam)