Ha vmit adsz ez illetőnek, nem kérsz érte semmit, biztos hogy a kevésbé tehetős hoz vmi apróságot, a tehetősebb soha semmit. Ha tudják hogy kisgyerek van akkor se. Észrevettétek?

Már írták korábban, hogy "aki nem ad fűnek fának valamit, odafigyel, mennyit költ, annak lesz több pénze, az lesz tehetősebb", amire válaszoltál is, hogy már a kérdésben leszögezted: "Most nem szórásról van szó, kis figyelmességről".

Ezt értem is, viszont nekem az az elméletem, hogy aki alapból csínján bánik a pénzzel, van olyan üzleti szemlélete, amivel tehetősebbé vált, az feltételez részéről egy szemléletet a pénz felé, amely szemléletből adódóan ő már nem fog mérlegelni, hogy valami nagy költség, vagy kis költség, hanem azt fogja nézni, hogy a költségért cserébe mit vesz. Így gondolkodik 1 forintról, meg 1 000 000 -ról is. Ezért ha valamit odaadsz neki, ő megkérdezi, hogy mivel tartozik érte, és te rávágod, hogy "semmivel", akkor onnantól kezdve az ő fejében ez a tranzakció lezárult. Míg ha a kérdésre azt feleled, hogy "egy csokival a gyerekeknek". Akkor az lesz a "fizetőeszköz", és még mindig az él majd a fejében, hogy mekkora jó arc vagy, mert bagóért odaadtad azt a valamit, ami neki kellett. De magától nem fog "többet költeni" valamire "jófejségből", mert az ő fejében ez egyszerűen nem így él. Tehát nem ezeken az apróságokon múlik, hogy tehetős, viszont azon a szemléleten, ami miatt tehetős.