Eddig hogyan alakult a 2023-as évetek? Mit vártok 2024-től?

Elég nyögve nyelős egy év volt ez eddig nekem.

Bármibe fogtam, az fixen döcögősen indult, csak bonyodalom volt, újabb bonyodalom hátán közben is. Az viszont vígasztalt, hogy ezen dolgok végkimenetele legalább nagy többségben pozitív volt.

2 közeli barátom volt, sajnos már egyiküket sem merném úgy igazán barátoknak se hívni, olyan szinten elhidegültünk egymástól, pedig próbáltam tartani velük a kapcsolatot, de ehhez két ember kell.. Az utóbbi hónapokban viszont remek embereket ismertem meg, és hihetetlenül sokat sikerült fejlődnöm, mind személyiségileg, mind munkában.

Mindent összegezve inkább volt pozitív ez az év, mint negatív, mert bár sok megpróbáltatás volt, és annál is több új, megoldandó szituációk, szerintem remekül teljesítettem. Illetve volt is egy fejezet az életemben, amit le kellett zárnom, és hihetetlenül jól sikerült! Akkor éreztem úgy igazán, hogy több szeretet, elismerés vett körbe, mint azt gondoltam volna. Büszke is vagyok az ott és akkor elért dolgokra, meg magamra is.

2024-től, hát.. nagy változásokat várok, amik nagyon remélem, pozitívak lesznek. Szakmai gyakorlat, szakdolgozat, államvizsga, és azt is el kéne dönteni, hogy utána hogyan tovább. Illetve a szociális életem is rendbe kell hoznom. Izgalmasnak ígérkezik :D

Vegyes.

Aránylag mozgalmas volt, azaz jártam itt-ott, picit külföldön is. Viszont szeptember óta kevésbé mozgalmas és magamnak valóként könnyen befordulok, mert a végtelenségig el tudok lenni egyedül és egyre nehezebb ilyenkor kimozdulni. Nade az év nagy része mozgalmas volt.

Végre vége az esti egyetemnek.

Lekopogom (mert bármikor lehet baleset, betegség, ami elveszi), olyan izomerőm és állóképességem lett, amiről egész életemben nem mertem még álmodni sem. Mondjuk egy egészséges emberhez képest még ez is nulla, de magamhoz képest sok.

Szakmailag is haladok és a szakmában ez az első projekt, ami végre tényleg az, amit akartam.

Ugyanakkor (politikai, közhangulati, egészségügyi okokból) külföldre szeretnék menni, ez a projekt nagyon sokat kivesz - nyelvtanulás, ismerkedés szüneteltetése /ismét//már megint//még mindig/, olyan szintű spórolás, hogy majdnem csak kajára és rezsire költök... Félek nagyon és álláskeresés közben érzem a válságot, nomeg azt, hogy még mindig junior vagyok a szakmámban.

A sporttal is kezdeni kellene valamit.

Ellentmondás van ezen a téren a képességeim között, márpedig valami (amatőr szintű) versenysportot szeretnék még harmincasként.

Az autiságom is jobban frusztrál most, mint az elmúlt években. Nem az auti maga, hanem hogy vajon mennyire vagyok fura, elfogadható, meddig érdemes elmennem abban, hogy magamat adom, cserében kevesen fognak szeretni, magamat adom, de mégse legyek full nárcisztikus, aszociális, empátiahiányos... Szóval nehéz most ez.